Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ívlámpa... ----

Magyar Magyar Német Német
Ívlámpa... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ívlámpa

Mesterséges fényforrásaink között a legerősebb. Felfedezése Davy Humphrynak 1808. tett kisérletére vezethető vissza. Ő ugyanis 2000 elemből összeállított volta-oszlop sarkainak mindegykét egy-egy drb puha szénruddal kötötte össze és ekkor azt tapasztalta, hogy ha a 2 szénpálca végét egymáshoz érintette, az érintkező csúcsok között vakító világítás mellett szikrázás keletkezett, a szénpálcák pedig fehér izzásig hevültek. Ha a 2 szénpálcát széthuzta, a fényív bizonyos hosszig nem szakadt meg, hanem vakítóan világító sávban, mely a pálcavégeken legkeskenyebb és középen legszélesebb, továbbra is megmaradt. Ha a szénpálcák távolságát bizonyos határon tul növelte, a fényív nyugtalanná lett, lobogott és a szénpálcák végein változtatta helyét; mig végre bizonyos hossznál egészen megszakadt. Ha azonban a szénpálcákat ujból összeérintette, az izzás ismét megindult s a pálcák széthuzásával a fényív ujra előállt. E kisérlet képezi alapját a mai villamos ívlámpáknak. Nehogy a szén hamar elfogyjon, mint ez az első kisérleteknél történt, ma már kemény, külön eljárás szerint készült retortaszenet használunk. Mint láttuk, az ív képződését megleőzőleg a 2 szénpálcának egymást érintenie kell és hogy ezután nyugodtan világítsanak, csak bizonyos távolságig szabad egymástól távozniok. Ezen beállítást az Í.-kon azok külön szerkezete, a szabályozó mű létesíti. Minden Í.-ban ennek megfelelően 2 fő alkotó rész van és pedig első sorban a villamosság fénnyé való átalakítására szolgáló szénpálcák és széntartók, másodsorban pedig a szabályozó mű.

Hogy a fényívet léghuzam ne lobogtassa, az egészet üveggömbbel vesszük körül, mely ott, ahol kényesebb igényeket nem kell kielégíteni, p. gyárakban, udvarokban, átlátszó üvegből készülhet; nagyobb foku igények kielégítésére áttetsző vagy bordázott üvegből készül, hogy a kis helyre összpontosított vakító fényt egész felületével szétszórja és igy annak a szemre való kellemetlen hatását megszüntesse. Minden ily üveggömb azonban többé-kevésbé elnyeli a fényt, miért is gazdasági szempontból némileg hátrányos. Az egész gömb, hogy esetleges repedéskor cserepei le ne hulljanak, dróthálóval van körülvéve. Magának az ívfénynek természete még sok tekintetben ismeretlen. Képzésére a legkülönbözőbb szerkezet mellett egyenáram esetén 40-50 volt között változó feszültség szükséges és pedig minél nagyobb fényerősséget kivánunk tőle, annál nagyobb a feszültség és a fényív hossza, amely 1-5 milliméter között ingadozik. Váltakozó irányu áramnál 25-40 volt feszültség szükséges, de hogy a fényív nyugodt legyen, az áramnak másodpercenkint legalább 80-szor kell irányát változtatnia. Az ív fényének erőssége nagyrészt az áramerősségtől függ és nagy átlagban 1 ampere áramra 100 gyertyafény esik. A fényerősség azonban az áramerősségnél gyorsabban nő, igy 7 amperees I. 700 gyertyafényü, a 4 amperees már csak 360, mig a 10 amperes 1130 gyertya fényével bir. A 4 amperees lámpa feszültsége 40 voltra tehető, ugy hogy ez 4++40 = 160 wattot fogyaszt, vagyis gyertyafénykint 160:360 = 0,44 wattot. A 10 amperees lámpa feszültsége mintegy 45 volt, ugy hogy az 1130 gyertyafény előállítására 450 wattra van szükség, vagyis gyertyafényenkint 450:1130 = 0,40 watt. Ebből különben azt is látjuk, hogy a nagyobb fényerejü Í. mindenkor gazdaságosabb.

Maga az ív lényegileg izzó gáz és izzó szénszemecskékből áll. Vannak azonban annak a nézetnek is szószólói, hogy az ív voltaképen gyors egymásután véghez menő villamos kisülésekből képződik. Némikép tisztább fogalmat alkothatunk magunknak, ha figyelembe vesszük mind ama munkát, melyet az áramnak a fényív létrehozására végeznie kell. Mekanikai munkát végez, amennyiben az egyes szénszemecskéket egymástól szétválasztja, vegyileg az anyagot átváltoztatja, miután gázokat hoz létre, melyek elégve magas hőfokot fejlesztenek. Ezen munkáknak az elektromos energiában feszültségcsökkenés az egyenértéke. Maga e feszültségcsökkenés nem egyenletes a fényív egész hosszában. A 10 amperees lámpánál arra a helyre, ahol az áram a pozitiv szénből az ívbe lép át, 33 volt esik, magára az ívre 6,5 volt, mig ahol az ívből a negativ szénbe lép, 5,5 volt emésztetik fel. Ezzel megegyezően különböző az ív egyes részeinek hőmérséklete is, Rosetti szerint a hőmérséklet a pozitiv szénnél 3200 °C., mig a negativnál 2500 °C.

Teljesen megfelelő egyenetlenséget mutat a fényelosztás is. A fényelosztásra különben nagy befolyást gyakorol az egyenirányu lámpáknál a pozitiv - rendesen felső - szénen képződő izzó krater, mely a fényt egy irányban lefelé veri vissza. Ugyanis ily lámpáknál az összes fénymennyiségnek 85%-a a pozitiv, 10%-a a negativ szénből ered, mig a fényív csupán 5%-ot ad. A váltakozó irányu áramu lámpáknál krater nem képződik és ezek ennek folytán a fényt a vizszintes sík felett és alatt egyenlőbben osztják meg. Mivel azonban majdnem mindig a vizszintes sík alá kivánjuk a megvilágítást, a felső szénpálcát valamivel vastagabbra veszik és sugárvetítőket alkalmaznak. Mig azonban sugárvetítővel az alsó szénpálca kissé gyorsabban fogy el, addig e nélkül a felső használódik el hamarább, ennek oka a fényív körül képződő légáramlás. Érdekes felvilágosítást ad a fényívről szinkép elemzése. Maga az izzó szén a fehér napfény minden szinét mutatja, az ív azonban a nap izzó gázaitól jelzett Fraunhofer-féle csikokat is birja, ugy hogy jogosan tehetjük fel, hogy az izzó gázokból áll és hasonló a nap fényéhez. Váltakozó áramu fényívet forgó tükörrel is szokás vizsgálni, miáltal a váltakozások közben beálló pillanatnyi elsötétülések is megállapíthatók. Ha e képet a dinamo forgó tengelyére vetítjük, a változások és az áram közötti összefüggést is láthatjuk.

A szénpálcák gyártása általában igen nagy gonddal történik külön berendezésü gyárakban. Hogy az egyenirányu lámpák pozitiv, rendesen felső szene, mely kétszerte nagyobb mérvben használódik el, nagyon gyorsan el ne fogyjon, arra az alsónál vastagabb szenet alkalmaznak. A fényív azonban e vastag pálca szélein is képződhetik, folytonosan vándorol és ennek folytán a fény lobog és a fényelosztás is egyenetlen, ha a szenek nem egészen koncentrikusan vannak beállítva. Ezek elkerülésére e szén voltaképen 2 részből áll. A külső rész kemény csőalaku, mig belseje puhább minőségü szénnel van kitöltve. E belső puha rész azután, mivel az áram rajta jobb utat talál, a fényívet mindenkor koncentrikusan vezeti. Ez a bélszén, mig az alsót, mely egynemü, homogén szénnek nevezzük. Vékonyabb szenek egyenletesebben osztják el a különböző irányokban a fényt, de nagyobb hosszban melegednek fel és igy lehülés folytán több meleget vesztenek, sőt végük felé fémfoglalatjukat is annyira felmelegítik, hogy abban káros átmeneti ellenállások keletkezhetnek. Vastag szeneknél nagy fényerősségeknél az egyenletesebb elosztást azzal biztosítjuk, hogy a fényívet hosszabbra képezzük. Nagy átlagban a felső szénpálcánál amperenkint 28 mm2, mig az alsónál 11 mm2 esik. Sok függ természetesen magának a szénnek minőségétől is. Egy-egy szénpálca pár kisebb Í.-kban, melyek rendesen belső zárt termek világítására szolgálnak és igy a szénpálcák a széntartók magassága miatt felette hosszu nem lehet, 5-10 óráig tart, mig csarnokok, utcák és terek világítására szolgáló nagyobb lámpák, melyeknél a magassági méret nem fontos, 10-16 óráig tartó szénpálcákkal vannak ellátva. Vannak szerkezetek, amelyekbe egyidejüleg 2 szénpárt helyeznek és ha az egyik elégett, a lámpa önműködően a másodikat kapcsolja be. Midőn a lámpa nem működik, a szénpálcák összeérhetnek és azért ezeket a fényív képződésére szét kell választani, avagy nem érnek össze és akkor előbb a fényív keletkezésére, mihelyt az áram megindul, össze kell értetni és azután a megfelelő hosszra szétválasztani. Ugy ezen beállítást, valamint a szénpálcák távolságának a fényív nyugodt világítása végett szükséges szabályozását a szabályozó mű végzi.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is