(I.), kasztiliai királyné, II. Jánosnak, Kasztilia és Leon
királyának leánya, szül. 1451 ápr. 22., megh. 1504 nov. 26. 1469. nőül ment V.
vagyis Kat. Ferdinándhoz s IV. Henrik testvérének halála után Kasztilia
trónjára lépett (1474). Hiába fáradozott Janka, IV. Henrik leánya, hogy I.-tól
a trónt elvitassa: I. hadai a torói csatában (1476. márc. 17.) győztek és neki
biztosították a koronát. Ferdinánd és I. Aragoniának és Kasztiliának egyesítése
után 1479. Spanyolország királya és királynője címet vettek föl, a pápa pedig
«katolikus kiráyok» jelzővel tisztelte meg őket. Kasztiliában I. maga vitte az
ország kormányát. Hogy a főnemességet megalázza, behozta a szent hermandadot
(l. o.), hasonlóan utját egyengette az inquiziciónak (l. o.). De nemcsak
hitbuzgó, hanem országlási tehetséggel felruházott nő is volt. Oroszlánrésze
volt Granada elfoglalásában (1492) és a mórok végleges kiveretésében, mi által
férjével együtt az egységes Spanyolország hatalmának vetette meg alapját.
Ismeretes, hogy Kolumbus Kristófnak lehetségessé tette terve kivitelét és
pénzzel meg hajókkal segélyezte Amerika felfedezőjét. Öt gyermeke közül három
leánya élte őt tul. Fia, Don Juan, Aszturia hercege és legid. leánya, Portugál
királynője, ő előtte haltak el.
2. I. (II.) Mária Lujza, VII. Ferdinánd királynak és Mária
Krisztina (a király negyedik feleségének) leánya, szül. 1830 okt. 10. Atyját
1833 szept. 29. követte az uralkodásban, miután az 1830 márc. 29. az u. n.
száli törvény mellőztével a régi kasztiliai trónöröklést ismét életbe léptette
volt. Kezdetben anyja gyámsága alatt állott, aki a szabadelvü párt támogatásával
győzedelmesen harcolt Don Carlos (l. o.) trónkövetelő ellen. 1840. ugyan
Krisztina Spanyolországot elhagyni volt kénytelen, de leánya I. mégis csak
megmaradt királynőnek s nevében Espartero (l. o.) vitte az ország ügyeit. A
cortes 1843 nov. 8. nagykorunak nyilvánította, eljegyzése pedig egész Európát
foglalkoztatta. Lajos Fülöp, francia király I. kezének révén a maga családjának
akarta megszerezni a spanyol trónt; Angolország ellenben tiltakozott e terv
ellen. Elvégre I. 1846 okt. 10. a beteges d"Assisi Ferenc Mária Ferdinánd
unokatestvérének nyujtá kezét, mig nővére Montpensier herceghez, Lajos Fülöp
király fiához ment nőül. I. több gyermeket szült; ezek: Mária Izabella
Franciska, szül. 1851 dec. 20., Girgenti gróf özvegye; Alfons Ferenc, Aszturia
hercege, szül. 1857 nov. 28., megh. mint XII. Alfonz király 1885 nov. 25.;
Mária Berenguela, szül. 1861 jun. 4., megh. 1879 aug. 5.; Mária della Paz,
szül. 1862 jun. 23.; 1883 óta Lajos Ferdinánd bajor herceg neje és Eulália,
szül. 1864 febr. 12., 1886 óta Montpensier Antal herceg neje. I. királyné
tulbuzgó vallásossága mellett érzéki gyönyöröknek élt és egymásután egész sereg
szeretőt tartott. Az uralkodást rendesen környezetére bizta; az utolsó években
Patrocinio apáca és Marfori intendáns voltak rá legnagyobb befolyással.
Uralkodását számos fölkelés zavarta meg, de ő csak nem javult, mignem végre
Prim és Serrano tábornokok és társaiknak felkelése 1868 szeptemberben véget
vetett kormányának, éppen akkor, amidőn Izabella III. Napoleon császárral a
pápa érdekében föllépni készült. I. ekkor Franciaországba menekült, hol
menedékhelyre talált. Több év mulva, 1870 junius 25. Alfonz fia részére
lemondott a koronáról, aki azonban csak 1875. foglalhatta el a neki szánt
trónt. A belbéke helyreállítása után I. is visszatért hazájába, s azóta hol
Spanyolországban, hol Párisban él.
Forrás: Pallas Nagylexikon