Ízeltlábuak

(Arthropoda Gerst. Condylopoda), kétoldali részarányos álltaok, testök számos egymásután következő különböző nagyságu és értékü szelvényre, ízre van felosztva, amelyek többnyire páros ízelt függelékekkel (végtagokkal) vannak ellátva, innét a nevük is. A szelvények lehetnek különállók, vagy gyakran összenőve, három főcsoportot: fej (caput), tor vagy mellkas (thorax) és potroh (abdomen) formálnak. Bőrüknél az epidermis hipodermának neveztetik és melynek sejtjei sajátszerü nitrogéntartalmu anyagot, a chitint (l. o.) választják ki. Ez anyag azután a bőr felületén megkeményedve valóságos bőr- v. külvázat képez, melynek belső felületéhez tapadnak azután az egyes mozgató izmok. A bőrvázba chitin mellé gyakran szénsavas mész is rakódik le (rákok). Testükben egy üreg található, amelynek közepén huzódik különfalu táplálócsövük és a test két ellenkező végén külön alfeli és szájnyilással végződik. A tápcső fölött van a sziv (hátedény), alatta pedig a központi idegrendszer tehát hátszivüek és hasidegüek. Az idegrendszer egy pár garat feletti, egy pár garat alatti ducpárból, melyek idegkomisszurák által összekötve a tápcső körül a garatideg gyürüt képezik, továbbá a garat alatti ducpárral összefüggő különböző nagyságu és számu ducból összetett hasducláncból áll. A ducok száma az egyes gyürük vagy gyürücsoportoknak felel meg. Külérzéki szervek közül a tapintás (csápok, tapogatók), a látás és néha a hallás és alkalmasint a szaglás szervei is (rendesen a csoportban) ki vannak fejlődve. A szemek többnyire összetettek, v. egyszerü pontszemek, mely utóbbiak többes számban csoportosan is lehetnek elhelyezve (pókok). Izomzatuk csupa harántcsikolt izomelemekből áll, innét magyarázható azon - gyakran valóban bámulatos - izomerő, melyet némely ízeltlábu (bolha) ki tud fejteni. Légzőszerveik kopoltyuk, v. légcsövek (trachea), v. pedig módosult légcsövek, u. n. tudózacskók (pókok). Hugy-kiválasztási szervök többnyire van, még pedig a folyami ráknál az u. n. zöldmirigyek, a rovaroknál pedig a tápcső utórészével összefüggő Malpighi-edények végzik ez életműködést. Többnyire különivaruak, egyesek himnősek (kacslábu rákok), fejlődhetnek direkt, minden átalakulás nélkül, v. közvetve hanyatló (kacslábu rákok), előre haladó (rákfélék, rovarok) átalakulással, v. bonyolódott nemzedékcserével (filloxera stb.) Ez állatoknál igen gyakran találkozunk szüznemzéssel, amely lehet vagy állandó, bizonyos nemre vonatkozó (p. a méh himje), vagy pedig kivételes (némely lepke). Petéik rendesen középsziküek, a barázdálódás pedig a szerint, mint mero- vagy holoblasztok, részleges és felületes, illetőleg teljes. Kifejlődésre nézve felülsziküek. Nevezetes, hogy némely ízeltlábunál ébrényi burkot is találhatni. Az Í. száma felette nagy. A fajok számát általában 300000-re becsülik. Előfordulnak a szárazföldön, a tengerben, az édesvizben, egyszóval mindenhol találhatók, ahol élet van. A sarkvidékek felé változatosságuk és számuk csökken, mig az egyenlítő felé alakokban gazdagabb, tetemesebb, nagyobb és diszesebb alakokat találunk. Élhetnek szabadon v. élősködhetnek. Az ember és a természet háztartásában igen nagy szerepet játszanak, amennyiben egyesek nagy kártételük, mások hasznuk által tünnek ki. Felosztatnak kopoltyusokra (Branchiata), ahová a rákfélék (Crustacea) osztálya tartozik; továbbá légcsövesekre (Tracheata), ahová az őslégcsövesek (Protracheata), százlábuak (Myriopoda), pókfélék (Arachnoidea) és a rovarok (Insecta, Hexapoda) osztályokat sorolják.

Forrás: Pallas Nagylexikon