Izenet

(nuncium), az a mód, mellyel 1848 előtt a rendi tábla végzéseit a főrendekkel közölte. A közlés 1790-ig rendszerint csak élőszóval, azóta irásban is történt, gyakran a törvénycikk javaslatával együtt. Az I.-et az elnök által a tábla minden alkotó elemeiből nevezett küldöttség vitte át a főrendekhez s nyujtotta be az elnöknek. A szónok az egyházi rendből vétetett. A főrendek határozatukat, mellyel az I.-et egészen v. módosításokkal elfogadták, v. visszautasították, válasz-I. (renuncium) alakjában tudatták a rendi táblával. Egy ügyben a két tábla több I.-et és válasz-I.-et is váltott egymással, mig t. i. a megegyezés sikerült. Az I.-ek és válasz-I.-ek száma korlátolva nem volt ugyan, ha azonban a megegyezés többszöri kisérlet dacára sem sikerült, a rendi tábla a tárgyat elejtette s jobb időkre halasztotta. Lehetett volna ugyan vegyes ülést tartani, de ez ujabb időben - ily célból - egyáltalában nem volt szokásban.

Forrás: Pallas Nagylexikon