Izochazmák

(gör.), görbe vonalak az északi fény elterjedésének grafikai ábrázolására, összekötik azokat a helyeket, melyeken az északi fény egy esztendőn át egyenlő gyakorisággal mutatkozik. Az első számu I. azokon a helyeken megy át, hol évenként legalább egyszer látnak poláris fényt. A gyakoriság maximumát találni azon az I.-án, mely a 60. és 70. szélességi kör között az amerikai szárazföldön megy végig, aztán Grönland és Izlandtól délre vonul el és Európát az Északi-foknál érinti.

Forrás: Pallas Nagylexikon