Izolátorok

(gör. a. m. szigetelők). Az «elektromos izolátor» fogalma szoros kapcsolatban van ama felfogással, mely szerint az elektromos tüneményeket határozott tulajdonságokkal felruházott ágens, az elektromos töltés, illetőleg ennek áramlása okozza. Ha p. valamely selyemszálra felfüggesztett elektromos fémgolyót fémdróttal megérintünk, s a golyót az érintés megszüntetése után megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy az elektromos állapot az érintés következtében megszünt. Ha ellenben az elektromos golyót üveg- v. gyánta-ruddal vagy p. selyemszállal érintjük, azt észleljük, hogy a golyó elektromos állapotában nem állt be feltünő változás. E tényt ugy magyarázzuk, hogy a fémdrót a fémgolyó töltését a földbe vezette, mig az üveg, a gyánta, a selyemszál erre nem képes. Az előbb említett kisérletet ismételve, megvizsgálhatjuk az összes testeket, és a kisérletek eredményéhez képest elektromos vezetőkre s I.-ra osztályozhatjuk őket. Pontosabb megfigyelési módszerek alkalmazásával meggyőződhetünk csakhamar arról is, hogy az I. is, habár többé-kevésbé csekély mértékben, szintén vezetik az elektromosságot, igy tehát tulajdonképen a fémek és a gyánta- vagy üvegnemüek között stb. nem mint jó vezetők és I., hanem mint jó vezetők és rossz vezetők között kell különbséget tennünk. A gyakorlatban alkalmazott I.-nál, különösen az üveges felületü I.-nál a felületi vezetésnek jut a főszerep, s ennek erősségét légköri befolyások lényegesen emelik; az izoláció jóságának emelésére tehát a felületi vezetés lehető csökkentésére kell törekednünk. Kitünő I. a száraz gázok, a száraz vizgőr, az ásványolajok, paraffin-olajok, terpentin-olaj, ricinus-olaj, a vegyileg tökéletesen tiszta, desztillált viz, a gyánta és üvegnemüek, a kén, a legtöbb kristály stb. Beható kisérletek alapján Faraday s nyomában járva Maxwell arra az eredményre jutott, hogy az elektromos állapot gyüjtő neve alatt összefoglalt sztatikai és dinamikai tünemények lényeges oka az I.-ban létesült feszültségekben rejlik; e felfogás szerint, melyet a kisérleti tapasztalás minden tekintetben igazolt, az elektromos tünemények a feszültségek nyilvánulásai; a lényeges, okozó szerep tehát az izolátornak jut. E felfogásból kiindulva foglalja Faraday az izoláló anyagokat a dielektrikum (l. o.) gyüjtőnév alá (l. Mágneses indukció). E felfogás szerint a régi felfogás terminologiájával szólva, az elektromos áramot vezető drótban s körüle észlelhető tünemények lényeges oka nem a drótban, hanem a környező izoláló médiumban rejlik, az elektromos áram abban áll, hogy a drótot környező izoláló médiumból a drótba energia áramlik.

Forrás: Pallas Nagylexikon