Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
IzomszövetVan kétféle: harántul csikolt és sima. ) A harántul csikolt vagy állatéleti I. alakelemeit az izomrostok teszik, csak a mikroszkópiummal látható hengeralaku képződmények 0,010-0,60 mm. vastagok, 3-9 cm. hosszuak; ha e méreteket nagyítva gondoljuk, p. a vastagságot plajbászvastagságnyira, ugy a rostnak a hossza 5-6 méter lesz. Friss állapotban kerek hengerek, a végükön legömbölyödöttek, némely helyen villaalakban elágaznak (nyelvben, szemizmokban), vagy recealakulag közlekednek (szivben). Az izomrost áll burokból és tartalomból: a) A burkot szarkolemmának nevezik, üvegtiszta alkatnélküli finom hártya, savak és lugoknak ellentáll, majdnem olyan, mintha rugalmas volna; friss állapotban szorosan odasimul a bennékhez. b) A bennék áll magvakból és izomanyagból. A magvak száma igen nagy, 1 köbmm. izomanyagban körülbelül 10-18 ezer (Auerbach); az embernél és az emlősállatoknál a szarkolemma alatt feküsznek, a többieknél benne az izomanyagban. Friss állapotban ugy törik a fényt, mint az izomanyag, azért nem látni jól; láthatóvá tételükre az izomrostokat festőfolyadékba kell tenni. Az izomanyag félfolyékony, lágy, sárgás szinü. A mikroszkópiummal nézve benne finom sötét és világos harántvonalak - illetőleg lemezek - váltakoznak, tehát harántul csikolt; a sötét csikot anizotrop, a világosat izotropanyagnak nevezik (Brücke 1857). De nemcsak haránt-, hanem hosszirányban is finoman csikolatos az izomanyag, amit Bowman ugy magyarázott (1840), hogy a sötét harántcsik apró húshasábocskákból áll (sarcous elements), melyeknek hosszabbik tengelye párhuzamosan áll az izomrost hosszirányával; a húshasábocskák véglapjai között fekvő világos (isotrop) anyag adja meg az izomrostnak a harántul csikolt látszatot, a hőshasábocskák oldalai között fekvő kevés világos anyag teszi az izomrostot hosszirányban csikolatossá. A húshasábocskákból álló harántcsikokat Bowmann izomkorongoknak (discis), a hosszirányban fekvő húshasábocska sorozatait izomrostocskáknak (fibrillae musculares) nevezte. Némely vegyszer az izomrostot korongokra bontja fel (hig sósav, gyomornedv), mások izomrostocskákra (hig borszesz). Rovarizmokon a világos harántcsik közepén sötétfinom harántvonal látszik; ezt a legtöbb szerző Krause V.) hártyának tartja, mely a húshasábocskák sorozatát egymástól elválasztja. Azonkivól hosszirányban is vannak finom hártyák a húshasábocskák hosszanti sorozatai között s ezek a haránthártyákkal egyetemben finom tokokat képeznek a hőshasábocskák körül, amelyek mindegyikét izomszekrénykéknek nevezi Krause V.; az izomszekrénykében fekvő húshasábocskát köröskörül világos (isotrop) félfolyékony anyag veszi körül. Ezen szerkezetből az izomrost összehuzódása ugy magyarázható, hogy nyugalmi állapotban az izotrop anyag a húshasábocskának főleg a véglapjain van felhalmozva, de összehuzódáskor az oldalsó felszine körül gyülik össze, akkor a szekrényke alacsonyabb és szélesebb lesz. A Krause V.-féle izomszekrénykék létezését mások tagadják s az izomrost összehuzódását máskép magyarázzák. Minthogy összehuzódás közben az izotrop anyag fogy, az anizotrop gyarapszik, Engelmann ezt ugy magyarázza, hogy összehuzódáskor az izotrop anyag viztartalmát átadja az anizotrop anyagnak. Az izomrostokon kivül az izmok képezéséhez kötőszövet, erek és idegek járulnak. Kivül az izomzat kötőszöveti hüvely takarja (perimysium), ettől sövények mennek be az izomba s azt többrendbeli nyalábokra osztják; a harmadrendü nyalábok izomrostjai között is van kevés finomrostu kötőszövet (endomysium), ott ágaznak el a vérhajszálerek, hosszirányu recékkel körülfonva minden egyes izomrostot. A legfinomabb idegszálak is a harmadrendü izomnyalábokban terjednek el, s részint finom érző fonatokat képeznek az izomrostok között, amelyek a sajátos izomrézésnek a közvetítői, részint fajlagos mozgató végkészülékekben végződnak az izomrostokon, amit mozgató véglemezkéknek neveznek. A lemezke alakja az embernél és az emlős-állatoknál kerek vagy petéded, 0,040-0,060 milliméter széles, de csak 0,006-0,008 mm. vastag; szabad felszine kúpalakban kiemelkedik, talpi felszine közvetlenül érintkezik az izomanyaggal. Gerinces állatoknál minden izomroston csak egy, a hosszabbokon néhány véglemezke van; gerincteleneknél, p. uszó-rovaroknál több is. Anyaga finoman szemcsés, benne néhány mag van; a hozzája menő velőshüvelyü idegrost velője a lemezkénél megszünik, Schwann-féle hüvelye áthajlik a szarkolemmába, eszerint a véglemezke a szarkolemmán belül fekszik s közvetlenül érintkezik az izomanyaggal; az idegrost tengelyfonala bemegy a finoman szemcsés anyagba s ott a szarvasagancshoz hasonló ágas-bogas nyujtványokban fut ki szabadon, anélkül, hogy csak bemennének az izomanyagba. L. Thanhoffer. A szövetek és szervek szerkezete 1894., 137-142 l.B) A sima izomsejtek hegyesen végződő orsóidomu képződmények, 0,030-0,040 mm. hosszuak, a középükön pálcika-alaku mag van, hártyájuk nincs. Friss állapotban a tartalom egynemü, erősen fénylő kéregrészből és a mag körül kevés szemcsés anyagból áll; némely helyen néhány harántcsik van benne (p. békánál a szivizomzatban). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|