Izzás

az erősen hevített testek világítása, mely általában 525° C.-nál kezdődik. E hőmérséknél az izzó test spektruma a Fraunhofer-féle B-vonalig, 655°-nál a zöld részben levő f vonalig terjed; 725°-nál a kezdődő kékig, 1170°-nál, midőn az izzó test sárgásfehér fényt áraszt, spektruma a nappali fényével megegyező. Az I. a hevítés foka szerint a vörösbarnától a cseresznye-, világos- és sárgás pirosig, a sárgáig és fehérig minden szinfokozatot mutat, rendesen azonban csak a vörösizzást és fehérizzást szokás megkülönböztetni. Ez utóbbi igényel legtöbb hevítést és nyujt legnagyobb világosságot. Igy a világító lángokban, az elektromos iv- és izzólámpákban a fehérizzásig hevített szén terjeszti a fényt. A vörös- és sárgaizzás határa 1000°-nál van; a kezdődő fehérizzás hőfoka 1200-1300°, a legerősebb fehérizzásé 1500-1600°.

Forrás: Pallas Nagylexikon