J
hang, zöngés réshang, melyet nyelvünkkel a szájpadlásnál
képezünk (l. a Hangok fölosztását, VIII. köt. 640). Rokon vele a magánhangzók
közül az i s ebből magyarázódik váltakozásuk (l. Illeszkedés). Néha, különösen
Dunán tul, gy-re változik, p. jere: gyere, jön: gyün, jut: gyut, dobja: dobgya,
párja: párgya (kemény mássalhangzó után ty, p. kapja: kaptya). Ha n, d, t után
következik a rag j-je, a közkiejtés szerint nny, ggy, tty lesz belőlük, az szj,
zj, sj hangcsoportokból pedig ssz, zz, ss lesz (l. Helyesirás).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|