Jacopone
(ejtsd: jakopóne) da Todi, olasz költő, akit születése
helyéről, Todiról, a perugiai kerületben levő kis vársoról neveznek igy.
Családneve dei Benedetti. J. 1230 körül született, megh. 1306 dec. 25. Eleinte
ügyvédségre adta magát, de midőn fiatal nejét egy összeomló emelvény maga alá
temette, szakított addigi életmódjával; minden vagyonát a szegényeknek, minden
idejét a vezeklésnek szánta. Hihetetlen módon kezdte magát sanyargatni: arra
vágyott, hogy az embernek minél inkább megvessék, utálják, kinevessék; örült,
ha bolondnak tartották, és amiket tett, valóban igazolni látszott e hitet. Több
verse van, melyeket mintha deliriumban irtak volna. A középkori miszticizmus
nem nyilatkozik nála mindig ily féktelen és művészietlen formában, nem mindig
egy beteg fantázia vad kitöréseinek benyomását teszik. J. csatlakozott azokhoz
a bibornokokhoz, kik a pápával hadakoztak, de foglyul esett és Bonifác láncra
verette és egy földalatti börtönbe csukhatta, hol a szerencsétlennek öt évig
kellett sinylődnie. Csak Bonifác utódja, XI. Benedek adta vissza szabadságát
1303. Hogy erős költői tehetség volt, nem lehet vitatni, de e tehetsége csak
versei egyes soraiban villámlik fel; egyenletes, művészi értékü költeményt alig
irt. Sok ideig tulbecsülték, neki tulajdonítva számos oly művet is, melyekről
ma már ki van derítve, hogy a XV. sz.-ból valók, s melyek alapján némelyek, p.
Ozanam, Dante előfutárának is megtették. J.-t kiváló latin költőnek is
hirdették, neki tulajdonítva a Stabat Mater-t is, melyet azonban igen illetékes
birák szintén másnak, III. Incének tulajdonítanak. Irodalomtörténeti
szempontból legérdekesebbek laudái, melyekben néhol már bizonyos cselekvény is
folyik, föltüntetve azt az átmeneti stádiumot, melyben a párbeszédes dicsének
lassan-lassan szindarabbá változott. V. ö. D"Ancona, J. da T., a Studi sulla
Lett. Ital. de primi secoli c. kötetben.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|