Jagellók kora

Magyarország történetében az 1490-1526. terjedő korszak. A magyar történetnek gyászos korszaka ez, mert az országot Mátyás csodaszerü győzelmeitől a mohácsi vészig vitte. E korszakban a királyi tekintély roppant hanyatlásnak indult. A trón a hatalmaskodó, féktelen oligarkiának és az evvel versengő köznemességnek játékszerévé lett. A közrend és biztonság szinte egészen fölbomlott. Az ország pénzügyi nyomora a hallatlan pazarlás és hűtlen kincstári személyzet miatt nőttön nőtt. Az alkotmányos élet is bukófélben volt. Az intézmények fejlesztését, a törvények alkotását a pártok folytonos tusái, a haza lételének megvédését kicsinyes hatalmi kérdésekért való küzdelmek váltották fel. II. Ulászló, IV. Kázmér lengyel kir. fia, 1471. cseh, 1490. magy. királynak választatott. Megh. 1516. A tehetetlenség prototipusa, ki mindenre csak a «dobzse» (jól van!) szóval válaszolt. Uralkodását emlékezetessé teszi az 1491. Miksa német-római császárral kötött és 1506. megujított szerződés, amelyre a Habsburgok Magyarországra való igényüket alapítják, a Dózsa-féle parasztlázadás (1514) és Werbőczi István jogkönyvének, a Tripartitum-nak megalkotása. Fia II. Lajos, magyar és cseh király (1516-1526). Alatta bekövetkezett az állami szervezet fokozatos megbomlásával a törökök szünetlen előrenyomulása, melynek tetőpontja a mohácsi ütközet (1526 aug. 29.). Futás közben a király is a Csele patakba fúlt. Lajos nővére, Anna 1521. régebbi szerződések értelmében férjhez ment Ferdinánd magyar királyhoz). A Magyarországgal összeköttetésben volt Jagellóknak leszármazását, szétágazását és kihalását a következő tábla tünteti fel. (V. ö. Szalay L., Magyarország története, II. kiadás. III. kötet. Függelék.)

Forrás: Pallas Nagylexikon