Jagellók kora
Magyarország történetében az 1490-1526. terjedő korszak. A
magyar történetnek gyászos korszaka ez, mert az országot Mátyás csodaszerü
győzelmeitől a mohácsi vészig vitte. E korszakban a királyi tekintély roppant
hanyatlásnak indult. A trón a hatalmaskodó, féktelen oligarkiának és az evvel
versengő köznemességnek játékszerévé lett. A közrend és biztonság szinte
egészen fölbomlott. Az ország pénzügyi nyomora a hallatlan pazarlás és hűtlen
kincstári személyzet miatt nőttön nőtt. Az alkotmányos élet is bukófélben volt.
Az intézmények fejlesztését, a törvények alkotását a pártok folytonos tusái, a
haza lételének megvédését kicsinyes hatalmi kérdésekért való küzdelmek
váltották fel. II. Ulászló, IV. Kázmér lengyel kir. fia, 1471. cseh, 1490.
magy. királynak választatott. Megh. 1516. A tehetetlenség prototipusa, ki
mindenre csak a «dobzse» (jól van!) szóval válaszolt. Uralkodását emlékezetessé
teszi az 1491. Miksa német-római császárral kötött és 1506. megujított
szerződés, amelyre a Habsburgok Magyarországra való igényüket alapítják, a
Dózsa-féle parasztlázadás (1514) és Werbőczi István jogkönyvének, a
Tripartitum-nak megalkotása. Fia II. Lajos, magyar és cseh király (1516-1526).
Alatta bekövetkezett az állami szervezet fokozatos megbomlásával a törökök
szünetlen előrenyomulása, melynek tetőpontja a mohácsi ütközet (1526 aug. 29.).
Futás közben a király is a Csele patakba fúlt. Lajos nővére, Anna 1521. régebbi
szerződések értelmében férjhez ment Ferdinánd magyar királyhoz). A
Magyarországgal összeköttetésben volt Jagellóknak leszármazását, szétágazását
és kihalását a következő tábla tünteti fel. (V. ö. Szalay L., Magyarország
története, II. kiadás. III. kötet. Függelék.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|