Ják

-nemzetség, őse, Kézai szerint, Wasserburgi Vencellin német lovag, ki Szent István korában vándorolt be Magyarországba. Oklevelesen csak 1221. tünik föl a nemzetség, midőn II. András egyebek közt azért jutalmazza meg őket, hogy közülök Belsej 1í217. a szentföldi hadjáratán is kisérte a királyt. Később, IV. Béla és V. István idejében, a nemzetség tagjai különösen a csehek és osztrákok ellen való háboruban tüntek ki; közülök Márton alapította a jáki, Csépán bán pedig a pernói monostort. 1221-1388. közt Sopron, Vas és Zala vármegyében a nemzetségnek, melynek ősi fészke a vasvármegyei Ják, 54 birtoka ismeretes. E nemzetségből ágazott ki az egerszegi Kemény-, a nizki Niczky- (1765. grófságra emelt), a Sitkey- s a Szelestey-család. V. ö. Wertner, Nemzetségek, II. 62-77. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon