Jakutok
(Sachalor), szibériai nép, a mongolok török ágához tartozó s
ennek legészakkeletibb faja. A Léna tartozó s ennek legészakkeletibb faja. A
Léna mindkét partján körülbelül az északi szélesség 60. fokától egész a
Jeges-tengerig laknak. Találhatók még keleten a Jana Indigirka és Kolyma táján,
nyugaton az Anabara, délen az Aldan és a felső Maia mellékén. Számukat Wanjukow
210000-re, Rittich most ujabban 80000-re teszi. Török tájszólásuk, mely
Jakutszkban a kereskedő világ nyelve, megtartotta a legeredetibb és legnyersebb
formáját. Böthlingk adta ki nyelvtanát (Pétervár, 1851). A J. nagyrészt
nomádok, ló- és marhatenyésztésből élnek; vadászat és halászat, ugy mint az
ásatag elefántcsont felkeresése kevésbé jelentékeny keresetágak. (Egy jakut nő
képét l. az Ázsiai népfajok képmellékletén.) V. ö. Ferd. Müller, Unter Tungusen
und Jakuten. (Pétervár 1882). A J. nyelve a nyelvészetre nézve azért is fontos,
mert ez van a török nyelvek közül legpontosabban, valóban mintaszerüen
földolgozva Böhtlingk Ottónak, a hires szanszkritistának könyvében: Die Sprache
der Jakuten (Szt. Pétervár 1849-51; 3 köt.; nyelvtan, szövegek és szótár).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|