Janicsár

vagyis eredeti törökséggel jenicseri, uj sereg. A rendes zsoldos gyalogságnak egyik hadteste, melyet Orkhán szultán szervezett, és amely, mint tulajdonképen a szultán testőrsége, Szulejmánig csak a szultán személyes vezérlete alatt tartozott háboruba menni. E hadtest eleinte és régebben kizárólag keresztény szülők gyermekeiből állott, akiket vagy tized alakjában szedtek a birodalomban levő keresztény lakosoktól, vagy háboru alkalmával raboltak el. Az ily módon elrabolt gyermekeket régebben kis-ázsiai törököknél osztották szét, hogy ott a nyelvet, vallást és szokásokat elsajátítsák, vagyis hogy törökökké, illetőleg moszlimokká váljanak; később pedig részint Konstantinápolyban, részint Drinápolyban és Gallipoliban nevelték őket, kaszárnyákban szigoru bánásmóddal. Miután a nevelő intézetekben megtanulták a különféle katonai gyakorlatokat és föltétlen engedelmességet, hozzászoktak a fáradalmakhoz, nélkülözéshez és elsajátították a testületi szellemet és fanatizmust, 18-20 éves korukban átléptek a janicsárok egyes ezredeibe, hol három évig mindennemü szolgai munkát végeztek. Szulejmán koráig nem volt szabad házasodniok sem. Ekkor azonban kivételesen megengedtetik nekik a nősülés. II. Szelim alatt (1566-74) kezdődik a janicsárság emberanyagának megváltoztatása, a mennyiben most már gyermekeiket is fölveszik maguk közé. III. Murád alatt (1574-95), a hosszas persa háboru után, olyan mohammedánokat is fölvesznek soraikba, akik nem mentek át a régi szigoru iskolán. Végre IV. Mohammed alatt, vagy előtt (1640 körül), már megszünik a keresztény gyermekekből vett tized s ezután a janicsárok fiai lépnek apjuk helyére. A janicsároknak nevelt ifjak neve ádsem oglan volt. A Janicsár hadtest eredetileg négy ezer emberből állott hatvan dsemáet-ben, vagyis csapatban. I. Bajazid, azáltal, hogy a szegbánok (szejmenek) és ávdsi-k (udvari vadászok) 34 bölükjét (csapatját) is a janicsárságba kebelezte, hét ezerre emelte a számukat, II. Mohammed pedig tizenkét ezerre száz dsemáetben. Szulejmán még hatvanegy csapattal (bölük) szaporítván őket, ezzel huszezer főre rugott a létszámuk. IV. Mohammed korában (1648-1688) s a jelen század elején is 196 odá-ból vagy ezredből állott e hadtest, még pedig 1670 körül mintegy ötvenötezer főből. A janicsárok zászlaja eleinte vérpiros volt, rajta ezüst félhold és kard, később minden odának volt külön zászlaja, melynek fele sárga, fele pedig vörös volt, és külön zenekara. Fegyverzetük szerint két csoportba oszoltak: egyrészük hosszu flintát és széles, görbe kardot viselt, más részük pedig ijat és nyilat s szintén kardot. Ruházatuk a következő volt: fejükön kerek, magas, hátukra lecsüngő fehér nemez sapka, u. n. kecse, melyre elől kanál volt tűzve; térden felül érő, elől gombos, derékon övvel összeszorított dolomán; e fölött hosszu, két ujju feredse vagyis köpönyeg. Régebben kék posztóból készült salvár (bő nadrág), lábukon általában vörös bakancs. Tisztjeik kuka nevü süveget viseltek és különböző szinü csizmát, még pedig a szejmen nevü odák tisztjei pirosat, a bölükbeliek feketét, a dsemáetek pedig sárgát. Az egyes ezredek (orta vagy oda) parancsnoka csorbadsi nevet viselt. Az egész janicsár hadtest feje és parancsnoka a janicsár aga (jenicseri agaszi), aki rendesen bégler-bég rangu s egyszersmind a fővárosi rendőrség főnöke is volt. Mint a nagyvezirnek és defterdárnak, ugy neki is megvan a saját külön divánja, melynek tagjai a janicsárság törzskari tisztjei, u. m. a kul kjája (az aga helyettese), a szejmen basi, számszundsibasi, zagardsi basi, turnádsi basi és a bas csaus. De a janicsár aga ezenkivül részt vett a nagyvezir divánjában is. Háboru idején egy fehér zászlót (bajrak) és lófarkakat szoktak előtte vinni, utána pedig négy vezeték lovat vezetni. A jenicseri efendiszi pedig a janicsárság ellenőre és könyvvivője, s mint ilyen a defterdár alá tartozó hivatalnok. Az egész hadtest lajtstroma nála van. Kivüle mind a három osztálynak volt egy-egy efendije (V. ö. Thury, Tört.). A janicsárok viselete még látható a konstantinápolyi janicsár-muzeum-ban, az Atmejdán-téren, ahol száznál több életnagyságu viaszalakon van feltüntetve az egykori janicsár viselet.

Forrás: Pallas Nagylexikon