Janin
(ejtsd: zsanen) Gyula, francia kritikus és regényiró, szül.
St. Étienneben (Loire) 1804 febr. 16., megh. Párisban 1874 jun. 19. Párisban
tudományos nevelésben részesült, aztán zsurnalisztának állt. Eleinte a
szabadelvü ellenzék lapjába, a Figaro-ba, majd a kormány közlönyébe, a
Quotidienne-be és végül a Journal des Débats-ba dolgozott. 1836 óta ez utóbbi
lapnak negyven éven át ő volt könyv- és szinház-kritikusa és e minőségben
szellemes fejtegetéseivel nagy hatással volt a francia irodalomra. 1870 óta
tagja volt a francia akadémiának. Regényei közül megemlítjük a következőket:
L"âne mort et la femme guillotinée (1817, uj kiad. 1860); Contes fantastiques
(uj kiad. 1863); Contes nouveaux (1833); Le chemin de traverse (uj kiad. 1874);
La religieuse de Toulouse (1850); Un coeur pour deux amours (uj kiad. 1863);
Les oiseaux bleus (1864) és L"interne (1869). Jelesebb tárcacikkelyeinek
gyüjteménye: Histoire de la littérature dramatique (1858, 6 köt.) c. alatt
jelent meg. Egyéb irodalomtörténeti dolgozatai: Béranger et son temps (1866);
La poésie et l"éloquence au temps des Césars (2. kiad. 1864); Tableux
anecdotiques de la littérature française depuis François I (1829); Lamartine
(1869). Irt erkölcs- és utirajzokat is, és lefordította Horatiust (6. kiad.
1885). Halála után jelentek meg: Oeuvres choisies de Jules J. (1875-78, 12 köt.
és Correspondance (1877). V. ö. Viedagnel, Jules J. (1876).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|