Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Jankovich... ----

Magyar Magyar Német Német
Jankovich... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Jankovich

1. Antal (daruvári) gróf, szül. Pécsett 1728., megh. Budán 1787 aug. 13. Chiolnich diakovári püspök pártfogása mellett végezte tanulmányait, melyek befejezte után a közpályára lépett. 1754. Verőce vmegye ügyésze, 1756. Pozsega vmegye jegyzője, 1758. Pozsega vmegye alispánja lett. 1767. a horvátországi helytartósághoz táblabiró és tanácsossá neveztetett ki. 1770. Chiolnich János helyébe pozsegai főispáni helyettessé neveztetett ki. 1772 okt. 28. grófi rangra emeltetett, 1775 jan. 30. Pozsega vármegye főispánja lett. A görög nem egyesült vallásuak 1777. és 1781 ápr. 5-iki zsinatain királyi biztosként szerepelt, 1784 dec. 7. valóságos belső titkos tanácsosi rangra emeltetett, 1782. a hétszemélyes tábla ülnöke, 1783. a görög nem egyesült zsinaton ujból királyi biztos, 1784. biztos a temesi bánságban a Niczky által elkezdett szabályozás folytatására. Majd biztos a Hóra-Kloska-féle lázadás lecsendesítésére, 1785. kincstári elnök, Szt. István-rend középkeresztese, majd Szerém vármegye főispánja. 1787. a hétszemélyes tábla elnöke, egyuttal kir. tárnokmester lőn. Felesége nemeskéri Kis Katalin volt. Ujabb időben J. Gyula, 1848. pozsegai főispán, a szabadságharc után pozsegai cs. k. főnök, 1857. kieszközölte, hogy nagybátyja Antalnak grófi rangja reá és utódaira is átruháztassék.

2. J. László (pribér és vuchini) gróf, szül. Budán 1816 okt. 11. Tanulmányai befejeztével 1835. Pozsonyban jurátus, majd sárosvármegyei aljegyző lett. Aztán az udvari kancelláriánál hivataloskodott s 1839. Verőce vmegye követévé választotta. 1841. ugyane megye alispánja lett, 1848. pedig az első felelős magyar minisztérium Verőce vmegye főispánjává nevezte ki. Ez állásáról 1848 szept.-ben, amikor a megye lakossága Magyarország ellen fogott fegyvert, lemondott s csak az alkotmányos éra első feltünése idején, 1860. lett ujból Somogy vmegye főispánjává. 1861. ez állásáról is lemondott, de 1865. ujból elvállalta a somogyi főispánságot s mint ilyen működött 1886-ig, amikor jubileumát. Kevéssel ezelőtt főispánsága 25 éves jubileumát. Kevéssel ezelőtt gróffá emelték. Valóságos belső titk. tanácsos. Az ő fiai: J. Aladár (szül. Szőllős-Györökön 1850 jul. 20.); J. Tivadar (szül. Szőllős-Györökön 1856 dec. 26.) és ifj. J. László (szül. Szőllős-Györökön 1860 márc. 2.), akik mindhárman szintén tagjai a főrendiháznak.

3. J. Miklós (vadasi és jeszenicei), régiségbuvár s gyüjtő, a magyar akadémia történettud. osztályának tiszt. tagja, szül. Pesten 1773., hol tanulmányait is végezte, megh. 1846 ápr. 18. A királyi udvari kamaránál szolgálván, titoknokságig vitte, de csakhamar visszavonult a hivatalos állástól, s kizárólag a tudományoknak élt. Cornides Dániel vezetése mellett kezdte meg a hazai régiségek, oklevelek, irodalmi ereklyék, képek s ékszerek szenvedélyes gyüjtését, amit egész haláláig szorgalmasan és áldozatkészen folytatott. Jeles és nagy értékü régiséggyüjteménye leiratott a Tud. Gyüjtemény 1817. évi XI. kötetében s külön megjelent lajtstromban is; halála után az ország részére megvéve, most a nemzeti muzeum kincsei közt foglal helyet. Mint történettudományi iró is jelentékeny munkásságot fejtett ki. Külön kiadott munkái: Magyar szónemzés ötven példákban (Pest 1832); Bevezetés a klasszikus szerzők ismeretébe (Szentgyörgyi Gellért Sallustiusa előtt, Buda 1811); Besse János (ázsia utazó) tudósításai (Pest 1829-30); A m. hajdankor emlékeinek gyüjteménye (u. o. 1830); a Tudományos Gyüjteményben s a m. akad. Évkönyvekben pedig nagyszámu, a nyelvet, irodalom- s egyéb történetet s régiségeket illető értekezése jelent meg, u. m. Levelek a m. nyelv divatjáról I. Ferdinánd alatt; A m. nyelv Rudolf alatt; A Magyarországban volt sociniánus ecclipákról; A m. történet német iróiról; Kalendáriumok Magyarországban; Könyvvizsgálat II. Max. alatt; Az arany bulláról; Érdem és bü Szigetvár védelmében; Werbőczy halála; Wenzel király pénzeiről; Brandenburgi Katalin emlékkönyve; A villogó drágakövek eleinknél; s az a Tud. Gyüjtemény évfolyamaiban; az Akad. Évkönyvek első és második kötetében pedig képekkel kisérve: Az egyedi ibrik s Egy m. hősnek (Bene vitéznek) ujonnan felfedezett tetemei. Legnevezetesb és legnagyobb munkája: A m. könyvtár (a m. irodalom három századbeli, 1533-tól 1833-ig megjelent művei betürendben előadó bibliográfia), mely kéziratban maradt, s ugyancsak kéziratban az akad. levéltárban nyugszik: Pályairat az idegen gyarmatok befolyásáról a m. nemzetre. Az akadémiában 1846 ápr. 20. tartott felette gyászbeszédet Toldy Ferenc.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is