János György

1. (II.), Anhalt-Dessau hercege, szül. 1627 nov. 17., megh. Berlinben 1693 aug. 7. Uralkodását 1660 szept. 15. kezdé meg; 10 évvel később a brandenburgi nagyválasztó-fejedelem szolgálatába lépett, ki 1770. táborszernaggyá nevezte ki. 1672. szövetséget létesített a választófejdelem és I. Lipót császár között, melynek célja a vesztfáli béke fentartása volt.

2. J., brandenburgi választó-fejedelem (1571-1598), Oeconomus melléknévvel, szül. 1525., megh. 1598 jan. 8. Atyját, II. Joakimot 1571. követte a trónon és ugyanekkor nagybátyjának, Küsztrini Jánosnak birtokai is ő reá szállottak. Kiméletlen szigorral fogott az atyja alatt elharapódzott visszaélések orvoslásához. Lippoldot, a pénzverde elnökét halálra kinoztatta, számos más tisztviselőt bezáratott és oly takarékosságot honosított meg a közigazgatás minden terén, hogy az atyja alatt felszaporodott államadósságot rövid idő alatt törleszthette. Ebben a rendek is segélyére voltak, kik 1 millió tallérnyi kölcsönt szavaztak meg neki, melynek fejében azonban kiváltságaik megujitását nyerték J.-től. Mint buzgó lutheránus, ellenfele volt a református hitü német fejedelmeknek és ez ellenszenvét még a külügyi politika terére is átvitte. Háromszor nősült és összesen 23 gyermeke született.

3. J. (I.), szász választó-fejedelem (1611-56), szül. 1585 márc. 5., megh. 1656 okt. 8. Bátyjának, II. Keresztélynek halála után (1611) vette át a kormányt. Politikájának a református hitüek, különösen V. Frigyes pfalzi választó-fejdelem iránti gyülölet és az Ausztriához való szoros ragaszkodás jellemző irányai és céljai. A koronát, melyet a cseh rendek neki 1619-ben felajánlottak volt, visszautasította és Ferdinánd stájer főhercegnek császárrá való megválasztását szavazatával eldöntötte. Féltékenységből és a kálvinista pfalzi Frigyes iránti vallási gyülöletből hatalmasan támogatta a császárt Lusácia és Szilézia visszafoglalásában és pacifikálásában. Midőn Gusztáv Adolf svéd király a német protestánsok segélyére érkezett, eleintén a császáriakkal tartott és Gusztáv Adolfnak, midőn ez az Elbén átkelni iparkodott, utját állotta, amivel Magdeburg bukását és romlását idézte elő. Csak miután a Liga seregei Szászországot is alaposan feldulták, csatlakozott J. Gusztáv Adolfhoz. Ennek hősi halála után (1632) megunta a protestánsokkal való szövetséget és a pirnai s eilenburgi alkudozások alapján a császárral 1635-ben Prágában külön békét és szövetséget kötött a franciák és a svédek ellen. Jutalmul a császártól Lusáciát kapta örökös birtok gyanánt, fia Ágost pedig a magdeburgi érsekség jövedelmeit. A választó-fejedelem elpártolása miatt a svédek Banér alatt rettenetes boszut állottak Szászországon. Banér a Wittstock melletti győzelem után 1636-39-ig háromszor pusztította el tüzzel-vassal az országot. 1642-44. pedig Torstenson semmisítette meg a szász sereget Lipcse és Jüterbognél és súlyos adóval sujtva az országot, J.-t (1645) a kötzschenbrodai fegyverszünet aláirására kényszerítette (aug. 27.). A vesztfáliai békében (1648) J. megtartotta a prágai békében neki biztosított területet. Második feleségétől, Albrecht porosz herceg leányától született fiai közül négy élte őt tul: János György, Ágoston, Keresztély és Móric.

4. J. (II.), szász választó-fejedelem (1656-80), I. János György választó-fejdelem legidősb fia, szül. 1613 máj. 31., megh. Freibergben 1680 aug. 22. Építkezései Drezdát korának legszebb német városává tették és a drezdai operaház az olasz zenének központja lett német földön. Megzavarodott pénzügyi viszonyai arra kényszerítették, hogy XIV. Lajostól segélypénzeket fogadjon el, melyeknek fejében szolgai viszonyba került a francia királyhoz, sőt arra is kötelezte magát, hogy a római királyválasztáskor Lajos fiára fog szavazni.

5. J. (III.), szász választó-fejedelem (1680-91), az előbbinek fia, szül. 1647 jun. 20., megh. Tübingában 1691 szept. 12. 1680. követte atyját a trónon. Művészeti érzékre nézve atyjához hasonló volt, de tulszárnyalta őt hazafiaságban s kötelességérzetben és erélyesebb, meg harciasabb is volt atyjánál. Midőn a törökök 1683. Bécset ostromolták, a szorongatott város segélyére sietett; 1685. 5000 embert küldött a magyarországi török háboruban I. Lipót segélyére, 1688. pedig, midőn a francia seregek törtek Németországba, J. volt az első, aki hadát a francia határra szállította. 1691. a birodalmi sereg fővezérletét vette át, de Caprara császári vezérrel nem értvén egyet a követendő taktika kérdésében, kevesett végzett a franciákkal szemben.

6. J. (IV.), szász választó-fejedelem (1691-94), szül. 1668 okt. 18., megh. Drezdában 1694. ápr. 27. Óriás termetü és erejü férfiu volt, ki politikai tekintetben a nagyratörő és még a császárral szemben is követelő Schöning tábornokra, azonkivül pedig kedvese, Neidschütz Magdolna Szibilla (utóbb Rochlitz grófnő) szavára hallgatott. 1693. a francia háboruba indult, melyben azonban keveset végzett.

7. J., szász herceg, szül. Drezdában 1869 jul. 10., szász kapitány, a 8. sz. gyalogsági ezred tulajdonosa. 1891. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét. 1894 ápr. 5. egybekelt Stuttgartban Mária Izabella württembergi hercegnővel (szül. 1871.), Fülöp württembergi herceg, lovassági tábornoknak (Albrecht főherceg vejének) és Mária Terézia osztrák hercegnőnek leányával.

Forrás: Pallas Nagylexikon