Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
János Kázmé... ----

Magyar Magyar Német Német
János Kázmé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

János Kázmér

1. pfalzigróf, szül. 1543 márc. 7., meghalt 1592 jan. 6., III. Frigyes gróf negyedik fia. A francia és lotarintiai udvarban töltötte ifjuságát; 1566. atyját az augsburgi birodalmi gyülésre kisérte és azután 1567-68-ig és 1575-76-ig a francia hugenottákat segélyezte. Atyja halála után bátyja, Lajos herceg nyerte el Pfalzot, mig J. csak néhány községet és Neustadt városát örökölte. Amaz lutheránus volt, J. ellenben türelmetlen református, mi sok viszályra szolgáltatott okot. 1578. a németalföldi felkelők segélyére sietett, miközben azonban Orániai Vilmossal meghasonlott. Egyuttal a francia vallásháborukba is beavatkozott és mind a Guisekkel, mind II. Fülöp spanyol királlyal szemben a protestáns érdekek szószólója, sőt előharcosa gyanánt működött. Bátyja halála után (1583) a Pfalz is ő reá szállott és azóta Heidelbergában székelt. Mindenek előtt uj alattvalóit arra kényszerítette, hogy a református hitre térjenek, azután (1587) ujabb hadi vállalatot indított a hugenották segélyére, mely azonban mindenképen meddően folyt le. Élénk részt vett a protestáns hitü fejedelmek szövetségének (Unió) előkészítésében, miben sógora, szász Keresztély (I.) járt leginkább kezére. Utolsó éveit családi bánat, Erzsébet nejének hűtlensége keseríté el. V. ö. Häusser, Geschichte d. rheinischen Pfalz (II. köt., 1845); Bezold, Briefe d. Pfalzgrafen J. K. (2. köt., München 1882-84).

2. J. (II.), lengyel király (1648-1668), született 1609 márc. 21., megh. Neuersben 1672 dec. 16. III. Zsigmond király és második neje, Konstancia osztrák főhercegnő fia. Mikor apja halála után az ő javaslatára idősebb mostohabátyja, IV. Ulászló a lengyel trónra lépett, tetemes földbirtokokat kapott. 1640. belépett a jezsuita rendbe és csakhamar X. Ince pápa által biborossá neveztette ki magát; de már 1646. feloldatta magát papi fogadalma alól. IV. Ulászlónak 1648 nov. 20. történt halála után elfogadta a neki felajánlott koronát és feleségül vette az elhunyt király özvegyét. Uralkodása folyton tartó harc volt a Chmelnickij alatt fölkelő kozákok, az oroszok és svédek ellen, akik egy ideig egész Lengyelországot elözönlötték. Az ország belsejében forrongó zavarok végre arra birták J.-t, hogy 1668 szept. 16. lemondott a trónról. A következő évben Franciaországba ment, ahol XIV. Lajos több apátsággal ajándékozta meg. A párisi jezsuita templomban volt eltemetve, de 1676. hamvait a krakói székesegyházba vitték át.

3. J., Szász-Koburg hercege, szül. 1564., megh. 1633. jul. 15. II. J. Frigyes 3. fia. Miután atyját a császár rebellió miatt élethossziglani börtönre itélte, J. és testvére, J. Ernő közösen vitték a kormányt, de 1596-ban megosztozkodtak birtokukban. J.-nak Koburg jutott, testvérének Eisenach. A 30 éves háboruban J. eleinte semleges álláspontra helyezkedett, de azután Gusztáv Adolfhoz csatlakozott.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is