János pápák

Huszonhárom ilynevü pápa ült szt. Péter székén.

1. J. (I., szent, 523-526.). Toscanai származásu; Theodorik, a keleti gótok királya által 524-ben egy küldöttség élén Konstantinápolyba küldetett, hogy II. Justin császárnál, ki az ariánusokat erővel meg akarta téríteni, ezek ügyében közbenjárjon. Innen visszatérve, Theodorik Ravennában ismeretlen okból fogságba vetette, hol meg is halt 526 május 8-án. Emléknapja máj. 27-én van.

2. J. (II.), melléknéven Mercurius, római származásu, 532-535. Justin császár a keleten folyó «theopaschita» vitának véget vetendő kérdést tett nála; az összehivott zsinat a pápa által benyujtott vallástételt fogadta el mint helyest.

3. J. (III., 560-573.), római születésü.

4. J. (IV.), szül. Salonában, Dalmáciában; szt. Péter székén ült 640-642. Egy 641. Rómában tartott zsinaton kárhoztatta a monoteléták eretnekségét, kik azt állították, hogy Krisztusban csak egy akarat van. Három levele maradt fönn: Irország püspökeihez és papjaihoz, Constantin császárhoz és Szirakuza püspökéhez, Izsákhoz.

5. J. (V.), sziriai szárm., 685-686. volt pápa.

6. J. (VI.), görög származásu, 701-705. Gisulph benventi herceget, ki az exarchatusra tört, rábirta, hogy seregeit visszavezesse.

7. J. (VII.). Görögországból való, 705-707.

8. J. (VIII.), római születésü, 872-882. A pápai szék hatalmát emelendő Lajos német király halála után 875 karácsony ünnepén Kopasz Károly frank királyt császárrá koronázta, kitől jelentékeny területeket és kiváltságokat nyert. Photius szakadár görög patriárkát átokkal sujtotta. Methodiust a szláv Pannonia metropolitájává tette és ellenségeivel szemben oltalma alá vette. Alatta a szaracénok Rómáig hatoltak, kiktől 25 000 ezüst márka évi adó fizetése által szabadult meg. Midőn az olasz nagyok a németek pártjára mentek át, 878. Karlomán fogságába esett; Franciaországba szökvén, 881-ben Vastag Károlyt koronázta császárrá. Erőszakos halállal mult ki 882.

9. J. (IX.), olasz származásu, a szt. Benedekrend tagja, 898-900. Kénytelen volt elnézni, hogy Lambert itáliai császár a pápaválasztásba beavatkozott. Alatta három zsinat tartatott Rómában.

10. J. (X.) Az idősb Theodora által, kivel állítólag eleinte bünös viszonyban élt, előbb bolognai püspök, majd ravennai érsek, ezután pápa 914-928. Berengárt császárrá koronázta; 116. megverte a szaracénokat a Garigliano mellett. A görög egyházzal rövid időre kiegyenlítette a viszályokat. Magára vonván a toscanai őrgrófnőnek, a hirhedt Maroziának, Theodora leányának haragját, parancsára az Angyalvárban megfojtott.

11. J. (XI.). Liutprand történetiró állítása szerint Maroziának és III. Sergius pápának fia; mások szerint azonban bizonyos, hogy a salernói Alberich patricius fia. Marozia által 931. jutott a pápai székre. Baronius hires történetiró szerint anyjának befolyása alatt állván, inkább meggyalázta, mint kormányozta az egyházat, mig végre 936. börtönben megfojtatott.

12. J. (XII., 955-964.). Előbbi neve Oktavián; Alberich római patricius fia és Marozia unokája; 955-ben 18 éves korában erőszakos uton lett pápává. Ő volt az első pápa, ki nevét megváltoztatá. Berengár, a pápai állam elnyomója ellen 962-ben I. Ottót hivta segítségül és császárrá koronázta. Erkölcstelenségei miatt a rómaiak bevádolták a császárnál, ki a pápát javulásra intette, miért ez a császárnak szemrehányásokat tett; midőn pedig a császárnak adott hűségi esküt is megszegte és Berengár fiával Adalberttel szövetkezett, Ottó 963-ban Róma ellen indult; J. erre menekült. Egy 90 olasz és német püspök által tartott zsinaton az ellene fölhozott iszonyu vádak alapján a pápa, ki a zsinat előtt megjelenni vonakodott, letétetett és VIII. Leo választatott utódjává. De alig hagyta el a császár Rómát, J. a római nemzetség segítségével visszatért, és 964-ben zsinatot hivott össze, mely a császári zsinat határozatait megsemmisítette és Leót kiközösítette. J. ezután iszonyu kegyetlenséggel állott boszut ellenfelein. Erkölcstelen életét még ez évben befejezte.

13. J. (XIII., 965-972.). Római ember: előbb narnii püspök volt. I. Ottó emelte a pápai székre; e miatt és mivel a római nemesség tulkapásai ellen erélyesen lépett föl, ezek föllázadtak ellene, elfogták és börtönbe vetették. Tiz hónap után a segítségére jött császár által visszahelyeztetett.

14. J. (XIV., 983-984.); eredeti nevén Péter, előbb paviai püspök és II. Ottó kancellárja volt. Az ellenpápa, VII. Bonifác Konstantinápolyból visszatérve, lázadást idézett elő Rómában, melynek fejei J.-t az Angyalvárba záratták, hol mint fogoly négy hónap mulva éhen halt.

15. J. (XV., 985-996.). Római születésü. Trónralépte után a hatalmas Crescentius által Rómából kiüzetve, Toscanába menekült s III. Ottó császárt segítségül hivta, mire Crescentius, félvén a császár hadaitól, visszahivta a pápát. Tudós pápa volt, ki több zsinatot is tartott. Ő hajtott végre először pápai kanonizációt 993. Ulrik augsburgi püspökön. (Egy másik XV. J.-ról, ki VII. Bonifác meggyilkoltatása után négy hónapig lett volna pápa, sem Hermannus Contractus, sem más krónikások nem tudnak semmit; Baronius ezért mellőzi).

16. J. (XVI., 977-ben). Calabriából származó görög volt; eredeti neve Philagatos; előbb piacenzai püspök; később a III. Ottó császár befolyásával választott V. Gergellyel szemben Crescentius által ellenpápává tétetett. De a törvényes pápának segítségére sietett III. Ottó császár ellen elbukott, ki őt elfogatta és megvakíttatta, mely kegyetlenség következtében rövid idő mulva meghalt. Crescentiust a császár 12 társával együtt lefejeztette.

17. J. (XVII., vagy ha két XV. J.-t számítunk, XVIII. V. ö. XV. J.), repugnanói születésü, melléknéven Sicco; csak pár hónapig volt pápa: 1003 jun. 9-ikétől okt. 31-ig.

18. J. (XVIII., XIX.), római származásu, előbbi neve Fasanus vagy Fanasus. Előbbinek utódja 1003-1009. Tudós és szentéletü férfiu. Mint egyszerü szerzetes halt meg.

19. J. (XIX., XX., 1024-1033.), a tusculumi gróf fia, Róma hercege és fivére VIII. Benedeknek, kinek halála után a megürült pápai trónt elfoglalta. 1027-ben megkoronázta II. Konrád császárt és nejét. Dacára II. Basilios bizanci császár és Eusthathios konstantinápolyi patriárka kérésének, nem ismerte el ennek «oecumenicus patriarcha» cimét. Alatta élt arezzói Guido (G. Aretinus). L. Guido.

20. J. (XXI., XX., 1275-1277.). Lissaboni származásu, tulajdonképeni neve Petrus Juliani, előbb Tusculum bibornok-püspöke volt. 1277-ben máj. 16. viterbói palotájában egy szobának leszakadt boltozata alatt lelte halálát. Bölcseleti és orvostani iratokat hagyott hátra, melyek legtöbbje Petrus Hispanus név alatt nyomattak ki, p. Summulae logicales (Páris 1487, Velence 1572); Tractatus logicales (Köln 1503); Thesaurus pauperum (Lyon 1525).

21. J. (XXII., 1316-1334.), szül. 1244. Cahorsban, Franciaországban, előbbi neve D"Ossa Jakab; Róbert siciliai király kancellárja, később Fréjus püspöke, aztán avignoni, végre oportói bibornok-püspök és 1316-ban pápa lett. Előbbi igérete ellenére Avignonban székelt. Lajos német királynak választását nem ismerte el, és miután ez nem akart lemondani, az egyházból kiközösítette és alattvalóit a hűség esküjétől fölmentette. A kiközösítésnek azonban nem volt a várt hatása. Lajos egyetemes zsinatra fölebbezett, békezavarónak és eretneknek nyilvánította a pápát. Lajos 1328. Rómába vonult, hol Sciarra bibornok által megkoronáztatta magát és a pápát mint eretneket letétette s helyébe Rainalducci Péter szt. Ferenc-rendü szerzetest választatta V. Miklós név alatt ellenpápává. A szakadásnak azonban csakhamar véget vetett Róbert nápolyi király, ki Lajost az ellenpápával együtt Rómából elüzte, mire ez utóbbi önkényt lemondott és Avignonba sietvén, meghódolt a törvényes pápának. Ázsia különböző részeibe hittérítőket küldött. Kiadott 20 konstituciót, az u. n. Clementinák és Extravagansok (l. o. és Corpus Juris Canonici); a Szentháromság ünnepét pünkösd utáni vasárnapra helyezte; behozta az «annata» nevü püspök- és apát-beiktatási adományokat a pápai szék javára. Megh. 91 éves korában 1334 dec. 4. Korábbi nézete miatt, melyet még mielőtt pápává választatott tartott, t. i. hogy a purgatoriumbeli lelkek büntetéseik kiállása után csak Krisztus emberiségét, istenségét pedig csak az utolsó itélet megtartása után látják, az eretnekség gyanujába keveredett, noha később nézetét megváltoztatá. V. ö. Occam W., Compend. erroris Joannis P. (2 köt.)

22. J. (XXIII., 1410-1415.). Nápolyi származásu, azelőtt Cossa Boldizsár, Nagytudományu, de pápasága előtt nem kifogástalan életü férfiu. A jogot Bolognában tanulta. IX. Bonifác alatt kamarás, majd pronotarius, 1402-ben pedig bibornok lett. V. Sándor halála után, kinek bizalmas tanácsosa volt, 1410-ben pápává választatott, mig vele szemben két ellenpápa, XII. Gergely és XIII. Benedek állott. A XII. Gergelyt támogató nápolyi király, László ellen háborut viselt és azt békekötésre kényszeríté. Elbocsátván azonban hadait s László által váratlanul megtámadtatván, Bolognába futott, s innen Zsigmond császár segélyét kérte. Zsigmond azonban a szakadást megbüntetendő a J. által óhajtott római szinódus helyett Konstanzba egyetemes zsinatot hivott össze 1415-ben. Ezen Gergely leköszönt, Benedek pedig letétetett. J., remélvén, hogy azután ismét megválasztatik, szintén leköszönt; de reményében csalatkozván, márc. 20. Frigyes osztrák herceg és a mainzi érsek segélyével álruhában (lovásznak öltözve) Konstanzból titkon Schaffhausenbe szökött, hová pártja is követé; itt visszavonta lemondását. A zsinat pedig egy küldöttséget választott, mely J.-t Konstanzba visszatérése fölszólítá. Mivel azonban J. e felszólításnak nem engedelmeskedett, egyenesen a zsinat elé idéztetett, s minthogy a kitüzött 8 nap alatt nem jelent meg, máj. 24-én pápai méltóságától megfosztatott. Időközben elfogatván, előbb a Konstanz melletti Gottleben várában, majd Heidelbergában, végre Manheimban mint fogoly szigoru őrizet alatt tartatott. Szabadságát 1419. nyerte vissza, midőn a Firenzében tartózkodó V. Márton előtt megjelenve, ezt törvényes pápának elismerte, kitől kegyelmet nyerve, ezután tusculumi bibornok-püspökké és a bibornoki kollégium dékánjává neveztetett ki, de a halál még ugyanazon év nov. 22. utolérte. Fönmaradt tőle egy költemény: De varietate fortunae; több epigramma, számos bulla és levél. L. még János szentek.

Forrás: Pallas Nagylexikon