Jánosi

1. Ferenc, publicista, szül. Deésen 1819 dec. 20., megh. Budapesten 1879 jan. 3. Iskoláit Nagyenyeden végezte. 1848. a Kossuth-huszárok közé állott, de aktiv szolgálata nem tartott sokáig, Nagyváradra vitték az ottani hadi gyárhoz, hol a puskaporgyártás vezetésében fáradozott és salétrom felfedezésére tett kirándulásokat az alföldön. A szabadságharc után a Törökországba menekülőkkel az ország határáig jutott; onnan mint futár levéllel Aradra küldetvén, az osztrákok egy őrjárata elfogta; szerencséjére nem akadtak rá a levélre, s hosszabb vizsgálati fogság után szavadon bocsátották. Nemsokára a nagykőrösi gimnáziumban a természetrajz tanára lett. Ott fordította le többed magával a sokáig használt Természet könyvét (első kiadása 1852., később Föld- és természetrajz cimmel jelent meg, 4-ik kiad. 1868). 1853. oda hagyta Nagykőröst és Pesten telepedett le, s itt nemsokára letelepedése után zsurnalisztikára adta magát. Vezércikkeken kivül, melyekkel gyakran szenzációt keltett, irt szépirodalmi birálatokat, szinházi referádákat, ujdonságokat. Salamon Ferenccel együtt Találmányok könyve cim alatt 1857. egy vállalatot indított meg (maga is mindig tanulmányokon törte a fejét), de ez az első füzettel elaludt. Lefordította franciából Az ujabbkori rendőrség titkait (2 köt., Pest 1866) és Lamartine Girondiak történetét. Irt nagyobb értekezéseket a Budapesti Szemlébe s egy Alkotmánytant, iskolák számára (Budapest 1873). 1867 óta az Országos Törvénytár és Rendeletek Tára szerkesztőjévé lett titkári ranggal az igazságügyminisztériumban.

2. J. Gusztáv, költő és műfordító, született Veszprémben 1841 szept. 14. Kora gyermekségét a Balaton partján, Kenesén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait szülvárosában és Székesfehérvárt végezvén, 1858. a veszprémi papnevelőbe lépett s itt végezte teologiai tanulmányait. Két évi nevelősködés után 1863. pappá szenteltetett s egy évig tanár a kaposvári gimnáziumban. 1865. Ranolder János veszprémi püspök szólította maga mellé s az egyházmegye székhelyén mint levéltárnok, szentszéki jegyző, utóbb mint püspöki titkár működött. Titkárja, majd oldalkanonokja volt Kovács Zsigmond veszprémi püspöknek s egyszersmind püspöki irodaigazgató 1887-ig. Kanonokká 1883. neveztetett ki; 1885. a szt. Benedekről nevezett barchi apátság cimét kapta. Szellemi látókörét nagyban tágították e két püspöknek oldalán tett utazásai, különösen az a kilenc hónap melyet Rómában töltött püspöke oldalán a vatikáni zsinat alkalmával. Mecenása volt Markl Ignác választott dulcinói püspök és a veszprémi káptalan prépostja. A költészet terén eredeti munkái csak pályájá kezdetén jelentek meg elszórva a lapokban, köztük Arany János lapjaiban: a Szépirodalmi Figyelőben és a Koszoruban is. Utóbb tisztán csak külföldi költők átültetésével foglalkozott, az általa fordított költői művek megválasztásával is bizonyságát adván nemes izlésének. 1867. Veszprémben jelent meg első e nemü gyüjteménye Nyugat költőiből cimmel, Lamartine, Béranger, Hugo Viktor, Schiller, Goethe, Heine stb. műveiből. Utána következett Arden Enoch, Tennyson után angolból (Veszprém 1870, 2. kiad. Franklin-Társulat, Olcsó könyvtár). 1886. a Franklin-társulat kiadásában (Olcsó könyvtár) jelent meg Az arany legenda (Longfellow W. H. után angolból) s 1890. u. o. Az elveszett paradicsom (Milton János után angolból). Legutóbb megjelent nagy műfordítása Torquato Tasso: Megszabadított Jeruzsálem (Budapest, Szent István-társulat, 1893), melyet költőbarátjának, Kemenes Ferencnek ajánlott. J. egyházirodalmi művei a következők: Népszerü feleletek (Veszprém 1869); A katolikus katekizmus bölcsészete Martinet után franciából (u. o. 1868); Angela, regény, irta Bolanden, németből (u. o. 1869, 2. kiad. Budapest 1890).

3. J. Miklós, jezsuita, szül. Kolozsvárt 1701 jul. 28., megh. Károlyvárt 1741 márc. 19. A kolozsvári főiskolában a filozofia tanára volt. Irt Trigonometria plana et sphaerica cum selectis ex geometria et astronomia problematis, sinuum canonibus et propositionibus ex Euclide magis necessariis (Kolozsvár 1737) c. művet.

Forrás: Pallas Nagylexikon