Japáni festészet
A japániak papirra v. pedig selyemre, vallási célre ritka
kivételképen fára festenek, vallási célra ritka kivételképen fára festenek: a
papírt és a selymet, melyre festeni akarnak, fa rámára feszítik és vizirányosan
a földre fektetik a festő a földön guggolva a kifeszített lap fölé hajol és
fekete tusba mártott finom ecsettel könnyedén veti oda az ábrázolás rajzolatát,
melyet utóbb szinesre fest. Önként érthető, hogy a lap vizirányos fekvése
hatással van az ábrázolóra, kivált annak távlati látszatára. A festészet a
japáni nép tulajdonképeni művészete, s a festészet története egyszersmind
magában foglalja a japáni művészet történetét. A J. biztos adatokkal támogatott
története a IX. sz.-dal kezdődik. Ekkor élt Kosé Kanaoka festő és költő, kit a
japániak legkiválóbb régi festőjüknek tartanak. Ez időben a J. a vallási eszmék
uralma alatt állott: a humoros, komikus ábrázolások csak későbben, a XII.
sz.-ban fejlődtek ki. Ez iránynak megalapítója Toba Sôjo. Kivüle még számos
kiváló tehetségü, bár kevésbé hirneves festő élt a XII. sz.-ban. A XIII.
sz.-ban a Fujivara-család számos jeles festővel ajándékozta meg Japánt. Köztük
leghiresebb Csunétaka udvari festő és Tosa tartomány kormányzója. Tanítványai
Tosa névről nevezték el a mester iskoláját, mely a J.-nek ma is egyik fő
irányát képviseli. A XIII. sz. folyaman mind határozottabb nemzeti jelleget
öltött a J. és vele kapcsolatban megállapodásra jutottak a japán díszítmény
elvei. A nemzeti iskola azonban csak a XIV. sz.-i politikai zavarok
lecsillapulta után fejlődött ki, s a tosai iskola régies iránya meghaladott
állásponttá lett. A nemzeti iskola virágzása tetőpontját a XV. sz.-ban érte el,
s belőle keletkezett a XVII. sz.-ban a népies iskola, melynek uttörője Matahei,
de tulajdonképeni megalapítója és kifejlesztője Hokusai (1760-1849), ki
nemzetének egyik legnagyobb festője, sőt európai szempontból tekintve a
legnagyobb. Ecsetje erőteljes, eredeti és meglepő ábrázolásokat állít elő;
benne az eredetiséggel, a humorral, a leleményességgel nemes izlés párosul,
kezek ügyessége pedig a csodával határos, művei felölelik az egész japáni
életet és természetet s általuk erre el a J. és az iparművészet a tökély
legmagasabb fokát. E században is több jeles mester született Japánban, de 1868
óta a kivitel számára jobbára selejtes festői művek készülnek, s minden
irányban hanyatlás mutatkozik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|