Járadékbirtok

oly földbirtok, melynek tulajdona meghatározott pénzbeli v. terménybeli évjáradékkal van megterhelve. A középkorban gyökerező birtokviszonyok több ily alakulást tüntettek fel; a legtöbbnyire e század első felében eszközölt földtehermentesítési és megváltási törvények vagy egészen megszüntették a J.-kokat v. legalább lehetővé tették, hogy a földbirtokon nyugvó ezen évi teher megváltható legyen. Ujabb időben a J. intézménye ismét föléledt és pedig ugy, mint a belső telepítésnek egyik eszköze. Nevezetes e tekintetben a porosz törvényhozásnak két alkotása: az 1890 jun. 27-iki törvény a J.-ról és az 1891 jul. 7-iki törvény a J.-ok létesítésének előmozdításáról. E törvények értelmében jövőre meg van engedve, hogy valamely földbirtok tulajdona meghatározott pénz- vagy gabonnabeli járadék ellenében átruházható legyen, ennek megválthatósága mindkét fél hozzájárulásától függ. A J. azon földbirtoknak, melytől elszakíttatik, jelzálogi terheitől mentesnek kell lenni.

Magyarországban a J. törvényileg elismert birtok-intézményt nem képez s annak magánjogi fogalmát törvénytárunk nem ismeri. A hazai közönséget először ifj. gróf Széchenyi Imre ismertette meg ezen intézménnyel az országos gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályában 1893-ban tartott előadása által. A telepítésről alkotott 1894. V. t.-cikkben a J. intézménye nem nyert még elismerést, e törvény tárgyalása alkalmával azonban a képviselőház közgazdasági bizottsága már kifejezte óhaját «egy, a telepítési üggyel foglalkozó s megfelelő tőkével alapított, állami felügyelet és befolyás alatt álló intézet» (járadékbank) létesítése iránt s akkor s azóta is többször megmegvitatás alá került a szakirodalomban a J. kérdése.

Forrás: Pallas Nagylexikon