Járadékbirtok
oly földbirtok, melynek tulajdona meghatározott pénzbeli v.
terménybeli évjáradékkal van megterhelve. A középkorban gyökerező
birtokviszonyok több ily alakulást tüntettek fel; a legtöbbnyire e század első
felében eszközölt földtehermentesítési és megváltási törvények vagy egészen
megszüntették a J.-kokat v. legalább lehetővé tették, hogy a földbirtokon
nyugvó ezen évi teher megváltható legyen. Ujabb időben a J. intézménye ismét
föléledt és pedig ugy, mint a belső telepítésnek egyik eszköze. Nevezetes e
tekintetben a porosz törvényhozásnak két alkotása: az 1890 jun. 27-iki törvény
a J.-ról és az 1891 jul. 7-iki törvény a J.-ok létesítésének előmozdításáról. E
törvények értelmében jövőre meg van engedve, hogy valamely földbirtok tulajdona
meghatározott pénz- vagy gabonnabeli járadék ellenében átruházható legyen,
ennek megválthatósága mindkét fél hozzájárulásától függ. A J. azon
földbirtoknak, melytől elszakíttatik, jelzálogi terheitől mentesnek kell lenni.
Magyarországban a J. törvényileg elismert birtok-intézményt
nem képez s annak magánjogi fogalmát törvénytárunk nem ismeri. A hazai
közönséget először ifj. gróf Széchenyi Imre ismertette meg ezen intézménnyel az
országos gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályában 1893-ban tartott
előadása által. A telepítésről alkotott 1894. V. t.-cikkben a J. intézménye nem
nyert még elismerést, e törvény tárgyalása alkalmával azonban a képviselőház
közgazdasági bizottsága már kifejezte óhaját «egy, a telepítési üggyel
foglalkozó s megfelelő tőkével alapított, állami felügyelet és befolyás alatt
álló intézet» (járadékbank) létesítése iránt s akkor s azóta is többször
megmegvitatás alá került a szakirodalomban a J. kérdése.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|