Járás
Járáskor a lábak váltogatva hordják a testet előre. Ezalatt
mindig csak az egyik láb szolgál támaszul (aktiv láb), a második ellenben
tétlenül függ (passziv láb) a medencén. Ha lépést teszünk, a két láb oly
helyzetbe jut, melynél fogva derékszögü háromszöget irnak le, melynek egyik
befogója az aktiv láb, másik befogója a két lábat egymással a földön összekötő
vonal, átfogója pedig a passziv láb. Azután behajlik az aktiv láb térdjében és
lábizületében keveset, a passziv láb ferdén hátrafelé van nyujtva és
lábujjhegyével éri a földet. A testet most az aktiv láb azáltal viszi előre,
hogy függélyes befogó állásából előrehajlott átfogó állásba megy át és aktiv
szerepéből passziv szerepbe jut. Az eddig passziv láb pedig ezalatt elhagyja a
földet és ingaszerü mozgással előkerül s annyira jut az aktiv láb elé, mint
amennyire azelőtt mögötte volt, és a földre támaszkodik; igy lesz a passziv
lábból aktiv láb és a test egy lépéssel előre jutott. A következő lépés
ugyanily módon történik. Ezalatt természetesen a test súlytpontja egyik lábról
a másikra és visszavándorol; széles medencéjü, kicsiny embereknek azért bicegő
a járása. A test egyszersmind nem halad elő vizszintes irányban, hanem sülyed,
mikor az aktiv láb a testet támogatni megszünik és emelkedik, ha a passziv láb
az aktiv helyére lép és a test reánehezedik. Menet közben azért testünk felfelé
doboruló görbékben mozog; igen jól lehet ezt katonacsapaton menetközben látni.
A test előfelé hajlott tartása menetközben onnan van, hogy minél előbbre van a
test súlypontja, annál inkább esik egy irányba az aktiv lábbal, annál inkább
tudja tehát a kiegyenesedő aktiv láb a testet előre lökni és a levegő
ellenállását legyőzni. A passziv láb ingaszerü mozgása a testet az aktiv láb
körül keveset forgatni is igyekszik, mely hatást ellensúlyozza a karok
ellenkező irányu mozgása. Menetközben tudniillik a kar egyik oldalon ugyanabban
az irányban mozog, mint a láb a másik oldalon és megfordítva. A J. gyorsasága
azon időszak tartamától függ, amely alatt mindkét láb egyidejüleg a földet éri.
Ez időszak annál rövidebb, minél gyorsabban járunk és nulla a sebes járásnál. -
J. az atletikában, csak az olyan tovahaladás, mikor az ember egyik lába
hegyéről a másiknak sarkára lép, ugy hogy teste egészen egy pillanatra sem
hagyja el a földet (l. még Carriere, Galopp). J. a közigazgatásban, általában
egy hatóságnak helyi illetőségi köre. Nálunk a megyéknek közigazgatási
felosztása, élén a szolgabiróval; a törvényszéki kerületeknek felosztása
járásbiróságokra.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|