Járom

1. A szarvasmarha befogására szolgáló eszköz. Ezért nevezik a beléje fogott ökröt jármos ökörnek. Megkülönböztetnek fej- és nyakjármot, a fej-J. pedig ismét homlok-J.-és tarkó-J.-ra oszlik. A J.-nak e három neme egyszerü (fél-J.) vagy kettős, s igy tulajdonképen hatféle jármot lehet megkülönböztetni. Az egyszerü J.-nak az az előnye van, hogy benne az állat szabadabban mozog, s ezért az állatot kevésbé kinozza. A fej-J. a rövid, vastag nyaku, a nyak-J. a hosszunyaku marhánál előnyösebb. Nálunk csak a kettős nyak-J. van elterjedve, s ezt a külföld is magyar J.-nak nevezi. Ennek alkatrészei a bélfa (berce v. kázla), vagyis azon két függőleges fa, melyek a J. közepén fölfelé nyulnak, azután a fej vagy váll, mely az ökör marára fekszik, a talp, mely alul van, s végre a járomszeg; utóbbi vasból, a többi alkatrész fából készül. L. még Homlokjárom.

2. J. a hidépítészetben, fából vagy vasból készült hidpillér. A fából készült J. kisebb magasságnál egy sor kerek, v. négyszögletes keresztmetszetü cölöpből áll, amelyek a kis és nagy viz magasságában kétoldalt foglalófákkal (f) vannak összefoglalva. A foglalófák közt vagy átlógerendák (u. n. Andráskereszt;), vagy pedig, különösen jégjárásnak kitett helyen, a foglalófákkal párhuzamos sorokban vizvesszők vannak alkalmazva. A cölöpsor tetején süveggerenda fekszik végig, amelyen aztán (többnyire könyökfákkal, kitámasztott nyereggerendák közvetítésével) a hidszerkezet nyugszik. A cölöpsor első és utolsó cölöpét a J. állékonyságának növelése céljából gyakran ferdén szokták leverni. Nagyobb magasságoknál a J. két vagy több sor cölöpből áll, olyanformán, hogy alacsonyabb J.-ok egy-egy cölöpének magasabb J. nál egy-egy cölöpcsoport felel meg. Ilyenkor a középső sor cölöpjeit az első és az utolsó kivételével függélyesen verik be, ellenben a szélső sorok valamennyi cölöpének 1:10-1:20 hajlást adnak, hogy a J. lehetőleg széles alapon álljon. Ily magasabb J.-nál megfelelően nagyobb számu és erősségü keresztkötés szükséges. Igen magas J.-nál a cölöpöket nem egy darabból készítik, hanem (rendesen a kis viz szinében) kitoldják, ami a cölöpök kiváltásának szempontjából is előnyös; ugyanis a felső, s felváltva, nedvesen és szárazon álló, s igy leggyorsabban elkorhadó cölöptoldalék nagyobb nehézségek nélkül eltávolítható, a földbe kevert, s igy nehezebben kiváltható «alapcölöp» kiváltására pedig, mivel az állandóan viz alatt van és igy tartósabb, ritkábban kerül a sor. A fa-J.-kat a jégzajlások káros hatása ellen jégtörőkkel (l. o.) szokták megvédeni. A vas-J.-kat a jégzajlások káros hatása ellen jégtörőkkel (l. o.) szokták megvédeni. A vas-J. egyszerübb alakjában a fa-J.-hoz hasonlatos elrendezésü, csakhogy a facölöpöket vasoszlopok, vagy vasból készült csőkeresztmetszetü cölöpök helyettesítik, amelyeket a talajba nem bevernek, hanem becsavarnak, miért is azok alsóbb részükön ennek megfelelőleg éles csavarmenetekkel vannak ellátva. Nagyobbszerü vasjármok igen változatos alakban, többnyire rácsozottan, komplikáltabb szerkezettel készülnek. L. még Hidpillér.

Forrás: Pallas Nagylexikon