Jászai
Mari, szinésznő, szül. Aszódon (Komárom) 1849.szegény
szülőktől. Anyja Győrbe átköltözve, ott elhunyt, mielőtt kis leánya sorsát
biztosíthatta volna. Korán hajlamot érzett a szinészet iránt, s midőn e
hajlamát atyja ellenezte, Hubai szinigazgatóval akként egyezett meg, hogy
Székesfehérvárra szökik és ott beáll Hubai szintársulatába. Itt lépett fel
először mint néma szereplő a Peleskei Nótáriusban 1867. Innen jött Budára a
Népszinházhoz, Molnár György társulatához havi 20 frtnyi dijazással. Miután
szerepeket itt sem kapott Kolozsvárra szerződött, ahol már jelentékeny
szerepekhez jutott. Innen nyert szerződést Pestre a Nemzeti szinházhoz báró
Orczy intendáns meghivása folytán. Itt fejlődött ki voltaképen tehetsége, noha
igen sokat betegeskedett ezen időben. A természet különösen megáldotta
rendkivüli fogékonysággal, élénk képzelődéssel, deli, karcsu, hajlékony
termettel. Lényében a legbecsesebb olthatatlanul lángoló lelkesedése, mondhatni
féktelen szenvedélye művészete iránt, mely megfeledkezik magáról az alkotás
pillanatában. A görög tragediák legnemesebb nőalakjait: Antigonet, Elektrát s a
velük rokon francia klasszikus drámák nőalakjait: Phedrát stb. ő honosította
meg a szinpadon. Legnagyobbnak tünt fel: Madách Ember tragédiájának Éva
szerepében, melynek különböző alakzatait annyi lélekkel, oly bensőséggel, annyi
plasztikai erővel és bájjal személyesítette, hogy ha egyebet nem alkotott volna
is, ez az egy szerep maradandóvá tenné szini pályájának emlékét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|