Jászay
Pál, történetiró, szül. Abauj-Szántón 1809 febr. 9., meghalt
Pesten 1852 dec. 29. Régi nemesi családból származott, melynek törzsökös őséről
1587. Thomas Literatus de Jazow néven történik említés, aki Rudolf császártól
Pozsonyban nemességének megerősítését kapja. A fiatal J. 1823-24. Késmárkon
volt német szóra, de már 1829. Sárospatakon találjuk az ottani jogakadémián.
Jogi tanulmányainak végeztével patvarista Comáromy abauji alispán mellett, majd
jurátus a pesti kir. táblán gr. Teleki József oldalánál. Ezzel együtt került
Bécsbe, hol 16 évet töltött. Gróf Telekit ugyanis az előadó udvari tanácsos
tisztségével bizták meg. J. pedig, ki teljes 6 éven által a grófnak
vendégszeretetét élvezte, elébb fogalmazó, majd titkár lett a magyar
kancelláriánál; 1848-ban miniszterelnöki titkár lett gróf Batthyány Lajos
mellett, 1849. a kitörő vihar elől Abauj-Szántóra vonult vissza és kizárólag
történelmi tanulmányainak élt. J. Pál már Sárospatakon is másolt okiratokat, az
országgyülésen az orsz. levéltár anyagát buvárolta által, Bécsben pedig
megnyiltak előtte az összes leveles ládák és magángyüjtemények. Ugyancsak
Bécsben történt, hogy Gévay Antal (l. o.) figyelmét a régi magyar nyelvre
irányozta és a nyelvemlékek iránt érdeklődést keltett benne. Majd magával a
nyelvvel is rendszeresen foglalkozott, sőt id. Hedry Ernő későbbi hétszemélynök
használatára magyar nyelvtant is irt, melynek alapján Sárossy Gyula Eperjesen
magyar nyelvi tanfolyamokat rendezett. Főműködése azonban mégis a történelem
terére esik. 1837 óta szorgalmasan dolgozott a Tudománytárba, az Athenaeum és
Figyelmezőbe, közeli érintkezésbe lépvén a magyar tud. akadémia tagjaival, mely
őt levelező, majd 1841 óta rendes tagjának vallotta. Akadémiai székfoglalója is
a magyar nyelv történetének volt szentelve. (A magyar nyelv történeteinek
vázlata, Akad. Evk. VI.). Kisebb tanulmányai a Tudománytárban: A gyarmati béke
1625. (1837); A szőnyi béke 1627-ben a Kalendáriomi régiségek (1838);
Nyelvtudományi kalászok és Lászlófy Pál követsége (1840); A magyar hadsereg
törvénycikkei 1583-1596 (1842). Érdekes még Okleveles Toldalék c. munkája
(Luczenbacherrel és Podhraczkyval), de fő munkái, melyek közül az utóbbi csak
szerzőjének halála után jelent meg: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után
(öt hónap története, Pest 1846) és A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az
aranybulláig (kiadta Toldy Ferenc, u. o. 1855). A gyakorlati jogi irodalom
terén is megpróbálkozott, javaslatot készítvén a szab. kir. városok szavazati
jogáról az 1843. országgyülés részére (megjelent u. o. 1843) és lefordítván
Mildner német kommentárját a magyar váltójogról. J. 1848 óta tagja volt a bécsi
akadémiának is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|