Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Jászok... ----

Magyar Magyar Német Német
Jászok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Jászok

Állítólag már a Rigvedában előfordulnak Yadu néven, mi magyar helynevekben is ismétlődik; a khinaiak Yuë-ti néven ismerték őket; Ptolemaiosnál más iróknál Jágni, Jazyges a nevük Az uzoknak a Káspi-tenger északi részén levő országa, Gazia, e török eredetü nép nevét tartotta fenn. A török-tatároknál különben jaj vagy jaz ijjat (jaici, vagy kun-törökül jaaszi a. m. jász a. m. ijjast), máskép azonban nyarat is jelent. Ismeretes, hogy a török eredtüek rendesen egy téli és nyári lakást tartottak, ugy hogy ez elnevezés nomád életmódjukra is vonatkozhatott; némi pleonazmusz tehát, ha külön is metanasta (kóbor) jászokról beszél a történetirás, mely bőven megemlékezik a római császárságba tett berohanásaikról s Magyarország síkságain való kalandozásaikról. A magyar oklevelek jászokról, pharetrariusok, philistaeusok és phalisteusok néven emlegetik őket. Hunfavy Pál Ethnographiájában (376-7) még álomhüvelyezésnek mondta, mintha a Magyarországba az Árpádok idejében betelepedett jászok a földjükön egykor élt jazygokról vették volna nevüket, s azt vitatta, hogy a jász szó egy az ijásszal; ezt azonban (Századok, 1881., 106.) maga is visszavonta. (V. ö. Magyar Nyelvőr, 1877., 349-351). A német philistaeus (ó-felnémetben fil. a. m. ijj) szintén a jász. a. m. ijász szó féreértéséből támadt. A jászokat hihetőleg Szt. László telepítette le a Zagyva két oldalán, midőn 1091. a Temesnél döntő győzelmet aratott a kunokon és besenyőkön. E kunok egy része már beköltözésekor jász vagy gyász nevet viselt; nálunk oklevelesen Károly Róbert 1323. használja először a jasso nevet s az a Bassaraba Ivánko oláh fejedelem, ki ellen 1331. szerencsétlenül harcolt, a gospodstvo Jasko (jász fejedelemség) élén állt. Jászok és kunok közt törvény és közélet nem tett különbséget. A mostani jászhelyek: Jászberény, Apáti, Jászapáti-Szállás, Árokszállás, Fénszaru, Felső- és Alsó-Szent-György, Dózsa, Jákóhalma, Mihálytelek, Jászladány, Jászkisér, Négyszállás, Ágó, Boldogháza stb. A jászokat és kunokat, kik kir. földeken telepedtek le, a törvény a nemességet föltételező személyes fölkelésre kötelezte, de megengedte, hogy pöreiket főbirájuk, a nádor és szabadon választott kapitányaik, vagyis grófjaik elé vigyék, s javaikat oltalmazta minden erőszakos adóztatás és az ellen, hogy hozzájok a király, királyné és országnagyok beszálljanak. Az 1514. évi törvények azonban már adó- és tizedfizetésre kötelezték s a Hármaskönyv (III., 25. cim) a falusiak vagyis jobbágyok közé sorozta őket. A török hódítás azonban megakadályozta jobbágyságukat. A jászkunok különben I. Ferdinánd alatt az egri várhoz adóztak, 1551. pedig az akkor épült Szolnok várához csatolták őket; de Szolnok már 1552. török kézre került. Ezentul a töröknek is adóztak, de nem mulasztották el, hogy a magyar kamarához is beadják adójukat; Szolnok elestével különben ujra Eger s részben Gyula várához kapcsolták őket. A Szolnok és Eger ellen viselt háboruk következtében különben a jászkun községek nagyobb része elmenekült, s a gazdaságok tönkrementek. Jászberény ezen időben (1553-88) vált külön jász és magyar városra, külön birósággal és pecséttel. Ezt az elkülönzést talán a protestantizmus terjedése okozta. A budai pasa engedelmével a kat. főtemplom felét is a reformátusok használták, szertartásaikban lehetőleg gátolva a katolikusokat. Gyula eleste (1566) után a jászkunok területe mindinkább ki volt téve a törökök és tatárok pusztításainak. A Jászságban 14, Kolbászszékben (a mai Nagy-Kunságban) Turkevin és Turkeddin kivül 16, a Kis-Kunságban 14 község állott még fenn. Ez időben (1567) támadhatott a Jászságra, Nagy- és Kis-Kunságra való megkülönböztetés; amabban 416, emebben csak 200, magában a Jászságban 472 telek volt (85 pedig elpusztult). A jászok, a 15 éves háboru után, ahogy lehetett, rendezgették, kir. adománylevelekkel erősítették meg ősi javaikat, sőt uj szerzeményekkel is gyarapították. Javukra vált, hogy 1608. 60 éven át mindig volt nádora az országnak, ki évenkint 3000 arany tiszteletdijért tartozott megvédeni a jászkunokat szállásaikon, szabadságaikban és kiváltságaikban. A nádorok azonban maguk helyett, de csak nádorságuk idejére, nádori főkapitányokat neveztek ki, igy p. Thurzó György Keczer Endrét. Ez 1611. azonnal hazatérésre szólította fel az elszéledt jászkunokat s ez igyekezetében gyámolították őt az egri törökök is, kiknek az szintén érdekükben állt. Thurzó halálával a király magának követelte a főkapitány kinevezésének jogát s Keczert ki is nevezte azzá; az uj nádor, Forgách Zsigmond azonban Strucz Ferencet nevezte ki, s erélyesen védte s meg is védte nádori jogait a királlyal szemben. 1647. már ismét 15 népes község volt a Nagy-Kunságban, 11 a Jászságban; a Kis-Kunságban ellenben csak 5. Kivált Esterházy nádornak volt sok része a viszonyok jobbrafordultában. De a Jászkunság 1594 óta, mikor török kézre jutott, elvesztette közigazgatása függetlenségét; a Kis-Kunságot Pest-, s a Nagyot és a Jászságot Heves vármegyéhez csatolták. A jászkunok azonban nem akartak fizetni a megyére, mi ellen a hevesiek 1655. keményen tiltakoztak, de a nádor a jászkunoknak adott igazságot. 1658 után a török háboruk véget vetettek a másodvirágzásnak. Az erkölcsök elvadulása s a nyomor napról-napra növekedett. A gonosztevők annyira elszaporodtak, hogy üldözésükre a parasztmegye uj intézményét kellett életbeléptetni. 1685. Szolnok s 1686. Buda is keresztény kézre került ugyan, s a Jászkunság ezzel végkép fölszabadult a török igája alul; egyuttal azonban még azon (1686) évben kimondta a szepesi kamara, hogy a hadjárat tömérdek költségei miatt haszonbérbe adják, vagy örökösen is eladják a kincstár jász jószágait. 1702. I. Lipót, Esterházy Pál nádor tiltakozásaival nem törődve, fél millió frton csakugyan eladta a jászkun-területet a német lovagrendnek s ezt csak a rendeknek 1714. való közbelépése alakította át záloggá. 1730. a pesti rokkant katonák háza váltotta magához a zálogot, mig a jászkunok egymás közt felosztva kifizethették az egészet s Mária Teréziától 1745. visszanyerték régi kiváltságaikat, melyeket az 1751. évi törvényhozás szabályozott. Ez utóbbi törvény, az 1799. évi nádori statutumokkal kiegészítve, alapja lett a jászkun kerület jogi helyzetének és közigazgatási rendjének. A jászkunok 1845 máj 20. fényesen megülték szabadságaik visszaszerzésének százados évfordulóját. 1848. a jászkunok főkapitánya főispáni rangot nyert. Az 1876. XXXIII. t.-c. a Jászságból, a Nagy-Kunságból s Heves és Külső-Szolnok vmegye némely járásából Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegyét alakítván, a jászkunok különállásának véget vetett.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is