Állítólag már a Rigvedában előfordulnak Yadu néven, mi
magyar helynevekben is ismétlődik; a khinaiak Yuë-ti néven ismerték őket;
Ptolemaiosnál más iróknál Jágni, Jazyges a nevük Az
uzoknak a Káspi-tenger északi részén levő országa, Gazia, e török eredetü nép
nevét tartotta fenn. A török-tatároknál különben jaj vagy jaz ijjat (jaici,
vagy kun-törökül jaaszi a. m. jász a. m. ijjast), máskép azonban nyarat is
jelent. Ismeretes, hogy a török eredtüek rendesen egy téli és nyári lakást
tartottak, ugy hogy ez elnevezés nomád életmódjukra is vonatkozhatott; némi
pleonazmusz tehát, ha külön is metanasta (kóbor) jászokról beszél a
történetirás, mely bőven megemlékezik a római császárságba tett berohanásaikról
s Magyarország síkságain való kalandozásaikról. A magyar oklevelek jászokról,
pharetrariusok, philistaeusok és phalisteusok néven emlegetik őket. Hunfavy Pál
Ethnographiájában (376-7) még álomhüvelyezésnek mondta, mintha a Magyarországba
az Árpádok idejében betelepedett jászok a földjükön egykor élt jazygokról
vették volna nevüket, s azt vitatta, hogy a jász szó egy az ijásszal; ezt
azonban (Századok, 1881., 106.) maga is visszavonta. (V. ö. Magyar Nyelvőr,
1877., 349-351). A német philistaeus (ó-felnémetben fil. a. m. ijj) szintén a
jász. a. m. ijász szó féreértéséből támadt. A jászokat hihetőleg Szt. László
telepítette le a Zagyva két oldalán, midőn 1091. a Temesnél döntő győzelmet
aratott a kunokon és besenyőkön. E kunok egy része már beköltözésekor jász vagy
gyász nevet viselt; nálunk oklevelesen Károly Róbert 1323. használja először a
jasso nevet s az a Bassaraba Ivánko oláh fejedelem, ki ellen 1331.
szerencsétlenül harcolt, a gospodstvo Jasko (jász fejedelemség) élén állt.
Jászok és kunok közt törvény és közélet nem tett különbséget. A mostani
jászhelyek: Jászberény, Apáti, Jászapáti-Szállás, Árokszállás, Fénszaru, Felső-
és Alsó-Szent-György, Dózsa, Jákóhalma, Mihálytelek, Jászladány, Jászkisér,
Négyszállás, Ágó, Boldogháza stb. A jászokat és kunokat, kik kir. földeken
telepedtek le, a törvény a nemességet föltételező személyes fölkelésre
kötelezte, de megengedte, hogy pöreiket főbirájuk, a nádor és szabadon
választott kapitányaik, vagyis grófjaik elé vigyék, s javaikat oltalmazta
minden erőszakos adóztatás és az ellen, hogy hozzájok a király, királyné és
országnagyok beszálljanak. Az 1514. évi törvények azonban már adó- és tizedfizetésre
kötelezték s a Hármaskönyv (III., 25. cim) a falusiak vagyis jobbágyok közé
sorozta őket. A török hódítás azonban megakadályozta jobbágyságukat. A
jászkunok különben I. Ferdinánd alatt az egri várhoz adóztak, 1551. pedig az
akkor épült Szolnok várához csatolták őket; de Szolnok már 1552. török kézre
került. Ezentul a töröknek is adóztak, de nem mulasztották el, hogy a magyar
kamarához is beadják adójukat; Szolnok elestével különben ujra Eger s részben
Gyula várához kapcsolták őket. A Szolnok és Eger ellen viselt háboruk
következtében különben a jászkun községek nagyobb része elmenekült, s a
gazdaságok tönkrementek. Jászberény ezen időben (1553-88) vált külön jász és
magyar városra, külön birósággal és pecséttel. Ezt az elkülönzést talán a protestantizmus
terjedése okozta. A budai pasa engedelmével a kat. főtemplom felét is a
reformátusok használták, szertartásaikban lehetőleg gátolva a katolikusokat.
Gyula eleste (1566) után a jászkunok területe mindinkább ki volt téve a törökök
és tatárok pusztításainak. A Jászságban 14, Kolbászszékben (a mai
Nagy-Kunságban) Turkevin és Turkeddin kivül 16, a Kis-Kunságban 14 község
állott még fenn. Ez időben (1567) támadhatott a Jászságra, Nagy- és
Kis-Kunságra való megkülönböztetés; amabban 416, emebben csak 200, magában a
Jászságban 472 telek volt (85 pedig elpusztult). A jászok, a 15 éves háboru
után, ahogy lehetett, rendezgették, kir. adománylevelekkel erősítették meg ősi
javaikat, sőt uj szerzeményekkel is gyarapították. Javukra vált, hogy 1608. 60
éven át mindig volt nádora az országnak, ki évenkint 3000 arany tiszteletdijért
tartozott megvédeni a jászkunokat szállásaikon, szabadságaikban és
kiváltságaikban. A nádorok azonban maguk helyett, de csak nádorságuk idejére,
nádori főkapitányokat neveztek ki, igy p. Thurzó György Keczer Endrét. Ez 1611.
azonnal hazatérésre szólította fel az elszéledt jászkunokat s ez igyekezetében
gyámolították őt az egri törökök is, kiknek az szintén érdekükben állt. Thurzó
halálával a király magának követelte a főkapitány kinevezésének jogát s Keczert
ki is nevezte azzá; az uj nádor, Forgách Zsigmond azonban Strucz Ferencet
nevezte ki, s erélyesen védte s meg is védte nádori jogait a királlyal szemben.
1647. már ismét 15 népes község volt a Nagy-Kunságban, 11 a Jászságban; a Kis-Kunságban
ellenben csak 5. Kivált Esterházy nádornak volt sok része a viszonyok
jobbrafordultában. De a Jászkunság 1594 óta, mikor török kézre jutott,
elvesztette közigazgatása függetlenségét; a Kis-Kunságot Pest-, s a Nagyot és a
Jászságot Heves vármegyéhez csatolták. A jászkunok azonban nem akartak fizetni
a megyére, mi ellen a hevesiek 1655. keményen tiltakoztak, de a nádor a
jászkunoknak adott igazságot. 1658 után a török háboruk véget vetettek a
másodvirágzásnak. Az erkölcsök elvadulása s a nyomor napról-napra növekedett. A
gonosztevők annyira elszaporodtak, hogy üldözésükre a parasztmegye uj
intézményét kellett életbeléptetni. 1685. Szolnok s 1686. Buda is keresztény
kézre került ugyan, s a Jászkunság ezzel végkép fölszabadult a török igája
alul; egyuttal azonban még azon (1686) évben kimondta a szepesi kamara, hogy a
hadjárat tömérdek költségei miatt haszonbérbe adják, vagy örökösen is eladják a
kincstár jász jószágait. 1702. I. Lipót, Esterházy Pál nádor tiltakozásaival
nem törődve, fél millió frton csakugyan eladta a jászkun-területet a német
lovagrendnek s ezt csak a rendeknek 1714. való közbelépése alakította át
záloggá. 1730. a pesti rokkant katonák háza váltotta magához a zálogot, mig a
jászkunok egymás közt felosztva kifizethették az egészet s Mária Teréziától
1745. visszanyerték régi kiváltságaikat, melyeket az 1751. évi törvényhozás
szabályozott. Ez utóbbi törvény, az 1799. évi nádori statutumokkal kiegészítve,
alapja lett a jászkun kerület jogi helyzetének és közigazgatási rendjének. A
jászkunok 1845 máj 20. fényesen megülték szabadságaik visszaszerzésének
százados évfordulóját. 1848. a jászkunok főkapitánya főispáni rangot nyert. Az
1876. XXXIII. t.-c. a Jászságból, a Nagy-Kunságból s Heves és Külső-Szolnok
vmegye némely járásából Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegyét alakítván, a jászkunok
különállásának véget vetett.
Forrás: Pallas Nagylexikon