Játék

a gyermeknek az a szabad tevékenysége, amellyel, ösztönének engedve, belsejét kialakítja s amellyel épp ugy testi, mint szellemi erejét fejleszti. A J.-ösztön, mely az életfentartó ösztönök egyike, ad impulzust a gyermeknek, hogy fejlődése céljából mozgassa testének önkénytes mozgásu izmait épp ugy, mint lelkének képzeteti és képzetköreit, és e mozgásban öröme, gyönyörüsége telik a gyermeknek. Amilyen a gyermek J.-a, olyan lesz később, ha felnő, munkája, élete. Az olyan gyermek, aki nem játszik, az v. testileg v. szellemileg beteg. A gyermek nem csupán befogadó, szemlélő, hanem épp oly mértékben tevékeny lény is. E tevékenysége részint a felnőttek utánzásából, részint pedig képzelete alkotásainak megvalósításából áll. A gyermek nem szórakozásból játszik; neki szórakozásra, üdülésre nincs szüksége, sőt sokszor a J. fáradalmait kell kipihennie. Hanem játszik benső ösztönből; neki a J. komoly munka. Kezdetben a J. magányos, a fejlődés későbbi fokán társas. A magányos J. ösztökéli a gyermeket a dolgok és képzetek szabad kombinációjára s ez által tágul szemléleti köre, továbbá fokozza képzeteinek szabad mozgékonyságát és távol tartja a gyermektől az unalmat, sok helytelenségnek az okozóját. A társas J. bevezeti a gyermeket a természetbe, mivel többnyire az évszakokkal függ össze; más a gyermek társas J.-a tavasszal és más télen. Ezenkivül a társas J. sok jelességnek az előiskolája. J. közben fejlődik a gyermekben a részvét, a szolgálatra-készség, a pontosság; itt tanul meg másokkal megférni, sőt magát szükség esetén másoknak alárendelni; itt jő erejének tudatába, itt nő önbizalma és önállósága. A gyermeki J.-ba felnőttek mennél kevesebbet avatkozzanak; de azért annak a távolból való irányítása mégis szükséges s e szempontból a következőket kell figyelembe venni: 1. Tulságos sokat ne engedjük a gyermekeket játszani. 2. A gyermek hadd hozza elé maga az ő J.-szereit és szoktassuk rá, hogy használat után megint tegye annak rendes helyére. 3. A gyermek J.-szerei egyszerüek s olyanok legyenek, hogy azokat sokfélekép változtathassa, átalakíthassa; ez által képzelete gazdag táplálékot nyer és örömet talál a maga alakító képességében. A módosulásra, alakulásra nem alkalmas J.-szert a gyermek csak elrontja ez s általa könnyen romboló hajlam fejlődhetik benne. 4. Ne adjunk a gyermeknek sok J.-szert egyszerre, mivel ez csélcsappá, közömbössé, blazirttá teszi, holott az egy J.-szerre való hosszas foglalkozás által alapos és elégedett természetüvé válik. 5. Az élő lényekkel, állatokkal való J.-nál nagyon kel ügyelni, hogy a gyermek őket ne kinozza. - A gyermeki J.-ot elméleti rendszerbe foglalni s a nevelésben módszeresen alkalmazni legelőször Fröbel Frigyes törekedett (l. o. és Gyermekkert). A gyermeki társas J.-ok nemzeti szempontból is nagy jelentőségüek, mivel nagy részben a nép, a nemzet lelkéből forrottak ki s azért a legalkalmasabb eszközök egyike a nemzeti nevelésre. A nép fejlesztette nemcsak a J.-okat, hanem azokat a mondókákat és melódiákat is, amelyeket J. közben mondani, énekelni szokás. A magyar gyermekjátékokat összegyüjtötte Kiss Áron. Ujabban élénk munkásságot fejtenek ki különböző hatóságaink az iskolai J.-ok ügyében. L. még Gyermekjátékok és Torna.

Forrás: Pallas Nagylexikon