Jáuregui y Aguilar

(ejtsd: háurégi i agilár) János, spanyol költő és festő, szül. Sevillában 1570 körül, megh. Madridban 1649 jan. Egy ideig Rómában élt, hogy a festészetben kiképezze magát; hazájába való visszatértekor Izabella királynő istállómestere lett. Lefordította Tasso Aminta-ját (Róma 1607., aztán Rimas c. kötetében Sevilla 1618) és Lucanus Pharsalia-ját (Madrid 1614). Noha későbbi műveiben maga is Gongora követőjének (l. Gongora y Argote) mutatkozik, Discurso poético (u. o. 1624) c. művében mégis a gongorismust és iskoláját támadta meg. irt azonkivül egy Orfeo (u. o. 1624) c. nagyobb költeményt s több lirai verset. Összes műveit Fernandez adta ki Colleccion-jában (6-8 köt., u. o. 1789-1819); Rimas-ai és Aminta-fordítása a Biblioteca de autores espa?oles 42. kötetében is (u. o. 1857) megvannak. Mint festő a firenzei iskolához tartozott; főkép arcképei voltak becsültek. Irt a festésre vonatkozó művet is: Discurso apologético (1633).

Forrás: Pallas Nagylexikon