Jáva

a Nagy Szunda-szigetek egyike, a holland gyarmatok legszebbike és leggazdagabbika. NyÉNy-ról DKD-felé huzódik a k. h. 105° 10" és 114°30", a d. sz. 5° 52" és 8° 46" között; a Szunda-szoros, a Jávai-tenger, a Madura-, a Bali-szoros és az Indiai-oceán határolják. Hossza 1090, legnagyobb szélessége 195 km., a parttól egyik része sincs távolabb 100 km.-nél; területe 125 896, Madurát és egyéb hozzátartozó kisebb szigeteket is beleszámítva 131 733 km² (Veth szerint 135 620), lakóinak száma (1891) 24 133 685.

Partjai, felülete és vizei.

É-on a partok laposak és kis szigetek által védettek, néhány öble itt sekély és csak egy jó kikötője van, ez Szurabaja. D-en ellenben a partok meredekek és a szigetek csekély számuak. A kis szigetek Ny-on a Prinsen-eiland, Krakatoa, Merack, É-on a pandsang, Babi, Kombuisz, Karimon, Bavian stb. és D-en Barung és Kambangan. Az 1883-iki krakatoai vulkáni kitörés következtében keletkezett a Steers (4,2 km²) és a Calmeyer (2,9 km²). J. hegyeiben annyi vulkán (45, köztük 28 működő) van összehalmozva, mint másutt aránylag sehol sem, különösen Ny-on 55 km. hosszu és 20-30 km. széles területen 14 krater található együtt. Bár a vulkánok száma oly nagy, a lávaömlések igen gyérek; hamun kivül leginkább csak vizet, kéngőzöket és törmelékeket szórnak ki. Régebben azonban pusztító vulkánkitörések is voltak; a legborzasztóbb volt a Ringghité, mely 10 000 ember életébe került. A földrengések gyakoriak, de nagyobbára gyengék. A 260 km. hosszu szolo vagy Kali Szolo, amelyen kisebb gőzösök is járhatnak; jelentékenyebbek még: a Kediri vagy szurabajai folyó, a Csi-Tarun és a Manok.

Éghajlat és termékek.

Az éghajlat egészen tropusi és oceanikus; de a magasság szerint változik. Junghuhn 4 éghajlati zónát különböztet meg, a forrót 650 m. magasságig 27,5° évi hőmérséklettel, a mérsékeltet 1450 m. magasságig 23° évi hőmérséklettel, a frisset 2400 m. magasságig 18° évi hőmérséklettel és a hideget 13,8° évi hőmérséklettel. Az esőmennyiség nagy (Bataviában 1868 mm., Buitenzorgban 4456 mm.), K-en csekélyebb. Esős és száraz évszak alig különböztethető meg és a hegyek közt csaknem minden nap délutánján zápor esik. A forró zóna csaknem hihetetlen termékenységü; itt a rizs, a kukorica, az indigó, a cukornád, szegfűbors, vanilia, kókuszdió, banána stb. bőven fizet. A mérsékelt égöv a kávé hazája; azonkivül a kukorica, a tea, a cinkonia-fa, a dohány és pompás gyümölcsök a termékei. A friss zónában a babér-, a gesztenyefák, a Cedrela febrifuga, az Agathisantes javanica alkotják az erdőket; itt vannak leginkább a füves területek is. A hideg zóna legértékesebb fája a tékfa (Tectona grandis) és legjellemzőbb növénye a Gnaphalium javanicum. A földnek legaább 3/4-e áll megművelés alatt és hogy a még eddig megműveletlen területek is művelés alá jussanak, az 1870 ápr. 9-iki törvény felhatalmazta a kormányt, hogy ezeket, ha erre nagyobb vállalkozók akadnak, 75 évre bérbe adhassa. Az állatvilág szintén igen gazdag és egészen K.-indiai jellegü. Emlősökből 90 faj fordul elő, a többi közt a jávai rinocerus, a Bos Bantengg, a Hylobates leuciscus, a tigris, szarvasok stb. A 270 faj madár között különösen kiválik a Collocalia esculenta, amely ehető fészkeit nagyobbára a D-i partok mészszikláinak barlangjaiban rakja. A bivalyokat különösen a földmivelésnél használják, a szarvasmarhákat ellenben leginkább a húsukért tartják. Az ásványország kincseiben J. nem gazdag. A bantami széntelepek értéktelenek; a nafta és aszfalt sok helyen található; a kuoni sóbányák elég sót szolgáltatnak; különösen számosak a melegvizforrások, melyeket különösen Rembang tartományban fürdőkül is használnak.

Lakosság, kereskedelem és közigazgatás.

Az egész sziget őslakossága a maláji fajhoz tartozik; köztük testalkat és a nyelv szempontjából 3 nagy csoportot különböztetnek meg; Ny-on vannak a szundaiak, K-en a tulajdonképeni jávaiak és Madura szigetén a maduraiak. Mind a 3 csoport tagjainak száma (1891) 23 559 727; európai van 42 504, khinai 243 006, arab 14 047, hindu 3536. Az őslakosság majdnem kizárólag mohamedánus; a keresztények száma köztük 17 270. A benszülött lakosságnak a földmivelésen kivül igen jelentékeny foglalkozása a halászat, különösen az É-i parton és Madurán. Gyáripar még egészen hiányzik; a házi ipar különböző ágai közül a jávaiaknál a legfontosabb a timárság, ácsmesterség, a fegyverkovácsolás, különösen a krissz nevü tőr készítése; a ruhakelméket mind az asszonyok szövik. Sokáig a belforgalom közvetítésére nézve az 1808. Daendels által épített és az egész szigeten keresztben áthuzódó kőut volt a legfontosabb, de 1867 óta mindig több és több vasut épül. 1893. 1502 km. volt forgalomban, ebből 914 állami vonal, 343 magántársaságoké és 245 gőztramway; a 173 km. épülőfélben lévő vonalak kiépítése után Batavia és a sziget K-i vége közt a vasuti összeköttetés helyre lesz állítva. A külföldi forgalmat Batavia, szamarang, Szurabaja, Panarukan és Tjilatjap kikötőhelyek közvetítik. A legfontosabb beviteli cikkel: pamutfonalak és kelmék (29,83 millió holland frt értékben), petroleum (93,61 millió l.), hántolt rizs (54,8 millió kgrm.), halak (18,73 millió kgrm.), azonkivül húsnemüek, liszt, vaj, sör, vas, acél, arany- és ezüstpénz. A kivitt cikkek közt a legfontosabak: gyarmatcukor (463,54 millió kgrm.), kávé (28,8 millió kgrm.), cinn (5,3 millió frt), rizs (27,6 millió kgrm.), továbbá dohány, tea, bőrök, kinahéj, csipős bors és fahéj. J.-n, miként a németalföldiek összes indiai birtokaiban, a legfőbb kormányhatalom a Bataviában székelő főkormányzó kezeibe van letéve; ő gyakorolja nemcsak a végrehajtói, hanem bizonyos megszorítással a törvényhozói hatalmat is és ez okból 5 tagból álló tanács van melléje rendelve. A közigazgatás rendszere még a Van den Bosch idejéből való. E szerint az egész sziget föl van osztva 22 tartományra; ezek ismét regencykre (kerületekre), a kerületek disztriktusokra és ezek ismét dessa-kra (községekre). Minden tartomány élén egy rezidens áll, ennek vannak alája rendelve a segédrezidensek és ellenőrök, akiknek külön vizsgálatot kell letenniök, mielőtt hivatalukat elfoglalnák. Az európai tisztviselők azonban nem érintkeznek közvetlenül a néppel, hanem kinevezett vagy választott benszülött tisztviselők által. A németalföldi kormány nemcsak az európaiak, de a benszülöttek számára is tart fenn iskolákat. A benszülöttek számára a kormánytól fentartott népiskolák száma (1891) 203, 34 607 tanulóval, magánnépiskoláké 132, 6978 tanulóval; a benszülöttek tanítására (1891) a kormány 1 074 891 holland forintot fordított. A mohammedánus iskolák száma (1891) 18 285, 281 119 tanulóval.

Történelem.

J.-t már Ptolemaios is említi Dsabadin név alatt; történetében 3 korszakot lehet megkülönböztetni: 1. a brahma és buddha vallás uralmát a kereszténység első századaiban; 2. a mohammedánus vallás uralmát a XII. századtól kezdve és 3. az európaiak megtelepedésének korát. Az első korszak homályba van borítva; a hagyomány és az azon korból fenmaradt romok vetnek rá csak halvány fényt. E szerint J. akkor több apró királyságra oszlott, amelyek közt a nagyobbak voltak: Doho, Brambanam, Madang-Kamolan, Padsadsaran, szingaszari és a mindeneknél hiresebb Madsapahit; az utóbbinak romjai maig is nagy területet borítanak el; Brambanam ismeretes egymásba épített templomairól; a Boro-Budor pagoda, az idők pusztításai dacára a brahmán művészet remekei közé tartozik a mai napokban is. A hagyomány azon korból Uttun-Gadevát említi, aki a XIII. sz. végén az egész szigetet egyesítette uralma alatt, de halála után ismét az anarkia lett uralkodóvá. A brahma és buddha vallás uralmának 1478. az arabok vtettek véget; ekkor Madsapahit királyság hatalma J.-n kivül 25 más szigetre terjedt ki. A mohammedánusok e királyságnak végét vetettek és J. szigetén két szultánság (Demak és Csiribon) keletkezett, amelyek azonban ismét kisebb fejedelemségekre oszlottak, ilyenek: Grissze, Bantam, Dsakatra, padsang és Mintara. Az európaiak közül a portugálok voltak az elsők, akik 1522. érkeztek Henriquez Lerne vezérlete alatt Malakka felől J. szigetére. A hollandok 1596. Houtman kapitány vezetése mellett jutottak Bantamba és a portugálokat kereskedelmi telepeikről csakhamar elüzték. 1602. Sir John Lancaster az angolok számára is alapított Bantamban egy állomást, de ezt honfitársai 1683. a hollandok üldözései miatt kénytelenek voltak elhagyni. A hollandok azonban az 1619. alapított Batáviából csakhamar kiterjeszkedtek K-felé és hosszabb háboruskodások után 1749. a leghatalmasabb szultánt is meghódolásra birták és a XVIII. sz. második felében már egész J. urává lettek. A németalföldi K.-indiai társaság erőszakossága, melyek 1798. feloszlatását okozták, az 1780. óta Anglia és Hollandia közt folyó háboruk a németalföldi gyamatokra nagyon káros hatással voltak. Daendels főkormányzó 1808-11. sokat megjavított ugyan és 1808-11. Anjer és Banjuvangi közt az egész szigeten végig huzódó utat építtetett, de utódja Janssens 1811 szept. 18. kénytelen volt az egész szigetet az angoloknak átengedni; a hollandok azt csak az 1814 aug. 13-iki szerződésben kapták vissza. A sziget anyagi felvirágoztatására irányuló törekvések közt legfontosabbak Van den Bosch gróf főkormányzó (1830-33) rendelkezései voltak, amelyekkel az ugynevezett kulturrendszert honosította meg. E szerint az összes földbirtok koronabirtokká tétetett, amelyet a benszülöttek tartoztak megművelni és a föld termékeinek egy nagy részét tartoztak a gyarmatkormánynak átadni, amely azután azokat az 1824. alapított németalföldi kereskedelmi társaság utján értékesítette. E rendszer értelmében az ellenőrök tartoztak kerületüket minden hónapban beutazni; ők állapították meg, mely földeket micsoda ültetvényekre kell fordítani; neki volt kötelessége őrködni azon, hogy a lakosság elegendő élelmiszert termeljen, a földeket jól megművelje és azután a termékeknek a kormányt megillető részét beszolgáltassa. A lakosság ily módon kényszerítve volt dolgozni, de Hollandiának is 40-60 millió forint évi jövedelmet biztosított. E kényszermunka ellen azonban ujabban az anyaországban is erősen kikeltek és ezért az 1870 jul. 21-ről keltezett törvény a kulturrendszert, kivéve a kávéültetvényeknél, teljesen megszüntette.

Forrás: Pallas Nagylexikon