Jázmin

(növ., Jasminum L.), a róla nevezett család merevszáru v. felfutó cserjéje. Levele átellens, ritkán váltakozó, egyszerü, hármas vagy páratlanul szárnyalt; virága sárga vagy fehér, gyakran jó illatu, bogas; bogyója 2-3 magu. Mintegy 120 faja Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában, Európa D-i részén csak egy, a J. officinale L. terem. Ez kissé kacskaringódzó, 4-5 m.-nyi cserje. Levele három párjával szárnyalt, virága fehér. Elő-Ázsiának melegebb vidékéről ered, Európa D-i részén sok helyen elvadult, de az Ázsia déli részéről való J. grandiflorummal L. együtt, kivált Cannes környékén termesztik, mert nagyon jó illatu virágából zsirral v. Moringa oleifera behen-olajával jázminpomádét és jázminolajat (oleum jasmini) készítenek. E pomádéból alkohollal extrahálva a járzmin-extractum lesz. A párolgó jázmin-olaj, melyet a jázminvirágból vizzel desztillálva nyernek, nagyon drága. Törökországban pipaszárnak egyenes és hajlékony vesszejüt is termesztenek. A J. virága azelőtt officinalis volt. A J. officinale és még néhány más faj is betakarva nálunk is kitelel, más fajt hidegházban szoktak teleltetni. A J. v. Nytantes Sambac Vahl (arab J., alkonyvirág, szambak) Arábiában és K.-Indiában honos, de Keleten mindenfelé gyakran ültetik. 5-6 m. magas iszalagcserje, levele egyszerü tojásdad v. csaknem szivalaku. Virága (flos Manorae) fehér, hervadva piros, s kivált alkonyatkor nagyon kellemes illatu, azért a templomot szórják be vele, s a khinai tea illatszere. Illatszernek való olaj és szagos viz is készül belőle. Szirmának narancsszinü csövét K.-Indiában sáfrán helyett levesbe teszik, sőt mást is is festenek vele. Olasz v. vad J., l. Jázmincsere.

Forrás: Pallas Nagylexikon