(ejtsd: szán dark) v. Darc, D"Arc, D"Ay, Daix, másként
orleansi szüz (la pucelle), aki hazáját az angolok uralma alól felszabadította,
szül. Domrémyben, Champagneban 1412 jan. 6., megh. máglyán 1431 máj. 30.
szülei, d"Arc Jakab és Isabeau, földmivelők voltak, kik istenfélő és
szorgalmas, de csöndes természetü leánykájukat pásztorkodásra meg házi munkára
alkalmazták. Akkoriban Franciaország a szerencsétlen 100 éves angol háborunak
volt szinhelye, mely a sanyargatott nemzetet a kétségbeesés szélére vitte.
Egyedül VII. Károly király és élvhajhászó udvara zárkózott még el az általános
levertség és nemzeti gyász elől; a nemzetre nézve már elviselhetetlennek
látszott a haza gyászos állapota. 1428 elején az angolok a Loire-vonal kulcsát,
Orleans városát is ostrom alá fogták és csak időkérdésnek látszott, hogy mikor
bukik el ez a fontos bástya is. Ekkor a hazafias és vallásos eszmének a távol
Champagneban támadt váratlanul bátor képviselője. J. szülei háza is
visszhangzott aggodalmaktól, búbánattól, fohászoktól és ezek az ábrándos,
hallgatag és magában visszavonult leánykára nagy hatást tettek; imádság közben
belső szózatot hallott és merengő lelke előtt szentek és angyalok jelentek meg,
kik arra szólították föl, hogy fogjon kardot és jelentkezzék a királyi
udvarban, mert ime isten őt jelölte ki sanyargatott hazájának felszabadítására.
Midőn Orleans város veszedelméről értesült, nem volt több nyugalma és addig nem
tágított, mignem Baudricourt, Vaucouleur kapitánya őt, lovagnak öltöztetve, hat
nemes kiséretében a királyhoz kisrtette Chinonba (1429 márc. 6.). Nehezére
esett J.-nak a romlott udvaroncokat s magát a könnyelmü VII. Károlyt
küldetéséről meggyőzni. Ennek kiderítése végett a király J.-t Poitiersben a
Párisból oda menekült jogtudósok és teologusok elé állította, kikre J.-nak
vallásosságáról éppen ugy lángoló honszeretetéről tanuskodó, mesterkélten és
józan feleletei legjobb benyomást tették. E birák vették rá a habozó királyt,
hogy J.-t kis sereggel (3000 emberrel) Orleans felmentésére küldje. E maroknyi
had élén J. az ellenséggel elárasztott vidéken át 1429 ápr. Orleans előtt
termett, melyet Bedrod angol fővezér és katonáinak csodálkozására előbb
élelemmel látott el, ápr. 29. pedig a mintegy megbüvölt angolok szemeláttára
hatalmába kerítette s az angolokat megszalasztotta. E csodás hirek az országot
lázba ejtették és most már a legtöbben J.-t isten küldöttjének tekintették.
Bevette Jargeaut és Beaugencyt, elfogta Suffolk angol hadvezért, az agg
Talbotnak hadát pedig oly sikerrel lepte meg Patay sikján, hogy a vezér maga is
fogságba esett. Nehezére esett J.-nak a rettenetes vérontást nézni és amennyire
csak tehette, a foglyoknak pártját fogta. Miután a közép Loire vonalát
biztosította, a király nem habozott többé vele Reimsbe indulni; utközben az
angolok mindenütt meghátráltak és az utbaeső városok és erősségek hódolattal
nyitották meg kapuikat. Troyes kivételével, melyet azonban J. két napi ostrom
után megadásra kényszerített. Jul. 15. ment végbe a király-, J.- és hadának
fényes bevonulása Reimsba. 17. pedig megtörtént az ünnepies koronázás. A
szertartás alatt a könyező J. zászlójával kezében, ott állott a királynak
oldalán, kit azután térdenállva, a franciák igazi, törvényes királyának
üdvözölt. Édes atyja, nagybátyja és bátyja is jelen voltak az ünneplyen, akiket
a király nemesi rangra emelt, mig Domrémy lakosait J. kérelmére az adó alól
felmentette. Ez volt J. életének legszebb napja. Abban a hitben, hogy
misszióját bevégezte, falujába kivánkozott vissza, de a király és az udvar
visszatartotta őt. J. bevette ugyan Compiegnet és Beauvaist, de Páris előtt
(először) balsikert vallott. Most már maga is árulástól kezdett tartani és
csüggedés fogta el kedélyét. Majd kis csapatával Isle de France déli városainak
sietett védelmére, ahol arról értesült, hogy a burgundokkal egyesült angolok
Compiegne ostromához fogtak. Csekély kiséretével behatolt ugyan ebbe az
erősségbe, de egy kirohanás alkalmával (1430 máj. 23.) egy burgundi harcos
elfogta. Ezen a napon kezdődött szenvedése. Miután Ligny Janos Beaurevoir
várban aránylag enyhe fogságban tartotta, hűbéres ura, a luxemburgi gróf több
ezer livresért eladta J.-t a burgundi hercegnek, aki viszont 10 ezer livresért
eladta az angoloknak. J. ennek hallatára, szabadulást keresve vagy halált, a
toronyból leugrott, de csak súlyosabb sérülést szenvedett és most 1430 dec.
Rouenba vitték. Itt Cauchon Péter, elüzött beauvaisi püspöknek, ki az angolok
kenyerét ette, egyházi törvényszéke elé állították, melynek tagjai közül
különösen Cauchen, továbbá Courcelle Tamás, a párisi parlament helyettese,
képtelen vádakkal és aljas gyanusításokkal illették az állítólagos boszorkányt.
De J. bátran és rendíthetetlen lelki nyugalommal válaszolt e vádakra és igy a
birák belátták, hogy fogas kérdéseikkel nem érnek célt. Elejtették tehát a
boszorkányság vádját és e helyett eretnekséggel és engedetlenséggel vádolták.
J. ugyan járatlannak mutatkozott a hit dogmában, de kinzói sokáig mégsem tudtak
benne oly bünt találni, melynek alapján halálra itélhették volna. Elvégre
azonban viziói fejében bálványozás és az egyház tanainak áthágása miatt mégis
tüzhalálra itélték (1431 máj. 24.). A máglyával szemben a testileg-lelkileg
megtört áldozat egy pillanatig beismerte, hogy nem voltak viziói, mire
hamarjában jegyzőkönyvet irattak vele alá, melyben J. bevallotta, hogy 12
pontban átlépte az egyház tanait és büneiért vezekleni hajlandó. Erre birái
élethossziglani, súlyos fogságra itélték és egyuttal arra kényszerítették, hogy
női ruhát viseljen. J. azonban durva őreinek sérelmei miatt néhány nappal később
ujra férfiruhát öltött, mit birái arra magyaráztak, hogy visszaesett büneibe és
midőn J. a tőle kierőszakolt bünbánó vallomást is visszavonta, megrögzött
eretneksége fejében ujra tüzhalálra itélték, mely büntetést J. máj. 30. lelki
nyugalommal átszenvedte. VII. Károly, ki mindvégig semmit sem tett J.
megmentésére, csak 1450-ben rendelte el a pör megujítását, melynek folyamán,
hat évi huzavona után J. ártatlanságát kiderítették. Ekkor azután körmeneteket
rendeztek tiszteletére és Rouen főterén szobrot állítottak neki. Századunk
számos emlékszobrot emelt J. tiszteletére, igy Domrémyben, Orleansban és sok
más helyen, kivált az 1870-71-iki nagy francia-német háboru után. Több francia
főpap, igy Dupanloup püspök is, lépéseket tett J.-nak szentté avattatása
érdekében, az ügy most folyamatban van. J. életét és hőstetteit számos költő
énekelte meg, nevezetesen: Chapelain, Southey, Lebrun, De Charmettes, Dumenil,
Soumet stb. A leghirhedtebb költői mű Voltairenek La pucelle d"Orléans cimü
pamfletje; a legnemesebb Schiller, Die Jungfrau von Orleans c. szomorujátéka.
Gounod megható kantaté-t irt J. tiszteletére.
Forrás: Pallas Nagylexikon