Jedlicska
Pál, történetbuvár és egyházi iró, szül. Lopassón (Nyitra)
1844 jan. 14. Gimnáziumi tanulmányait Nagyszombaton, a teologiát Esztergomban
végezte. Pappá szentelték 1866 julius 25-én. Káplán volt Csesztén,
Budapest-Tabánban. 1870 jan. 5. istvánfalvi, 1874 jul. 30. felső-diósi plébános
lett, s mint ilyen ma is működik. 1875 jul. 29-én Trefort miniszter a műemlékek
országos bizottságának kültagjává nevezte őt ki; 1882 máj. 3. óta a szomolányi
egyházkerület esperese. Irodalmi munkássága nagyon kiterjedt. Számtalan,
leginkább történeti tárgyu értekezésein kivül (megjelentek: M. Sion, Századok,
M. Állam, Arch. Értesítő, Tájékoztató, Tört. Tár stb.) önálló művei a
következők: Néhány szó törvényhozásunk szelleméről s a hazai katholikusok
közel. teendőiról (Budapest 1874); Társadalmi testvérharc a modern jog-állam s
a kath. egyház között (Esztergom 1879); Kiskárpáti emlékek Vöröskőtől
Szomolányig (Hely- és művelődéstörténeti tanulmány; Budapest 1882, II. kötet
Éleskőtől Vágujhelyig, Eger 1891); A kereszténység alapja a valódi haladásnak
(Budapest 1885). V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|