Jefta
(héb. Jiftâlh), Gileádnak házasságon kivül szül. fia, akit
testvérei elüztek, aminek következtében Tob tartományban rabló életet élt.
Midőn az ammoniták a Jordántól keletre lakó izraelitákat szorongatták, Gileád
vénei Jeftához fordultak s reábirták, hogy az ammoniták elleni harcban élükre
álljon. Midőn J. a háboruba indult, fogadalmat tett, hogy ha győzelmesen fog
visszatérni, az elsőt, aki házából eléje fog jönni, föl fogja áldozni. Miután
az ammonitákat legyőzte, hazatértekor egyetlen leánya dobszó és tánc között
elébe sietett. J. kétségbe volt esve, de két hónap után «megcselekedte az
fogadalmát, amelyet fogadott» (Birák k. 11. fej.). Sok szól azon nézet mellett,
hogy a J.-ról szóló elbeszélés egy őshéber mitosz maradványa.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|