Jég

a fagyponton vagy még nagyobb hidegben szilárddá vált viz. A földön óriási mennyiségben és többféle formában fordul elő: mint laza hó, mely a magas hegyeken glecser-jéggé alakul; mint olyan J., mely a folyókon, tavakon és a tengervizből képződött és a sarki tájakon összefüggő J.-mezőket alkot és mint talaj-J., mely főleg viztől áthatott talajban található. A J. rendesen a viz felületén képződik, mert ez +3,99 C°-nál legsürübb és további lehülésnél ismét kitágul. Ha tehát a viz 0°-ig hült le és melegét a környezetnek adva megfagyott, ily állapotban kisebb fajsúlyu, mint a 0°-ig még le nem hült viz, mely ennélfogva lesülyed. 1 gramm J. 79,4-szer annyi melegre szorul olvadásához, mint amennyi 1 g. vizet 0°-ról 1°-ra képes melegíteni. 1 kg. +79,4 C°-u viz 1 kg. 0°-u J.-gel keverve 2 kg. 0°-u vizet ad. Midőn a viz megfagy, 0°-nál elfoglalt térfogatának egy tizedrészével (0,1) kitágul; fajsúlya ekkor 0,918. Nagy nyomásnak kitett viz alacsonyabb hidegfoknál fagy meg, p. 13 000 légnyomásnak megfelelő nyomás mellett csak -18°-nál. Ellenben a 0°-u J. nyomás alatt megolvad. A fagyáskor mutatkozó kitágulás oly erővel történik, hogy azáltal tömör ezüstgolyót, ágyucsövet stb. sikerült megrepeszteni. A mindennapi életben edények, csövek, nedves vakolat stb. repedése elég gyakran tapasztalható. Sőt még sziklák is repednek, ha vékony réseikben a viz megfagy. Ha a már kész J. tovább hüttetik, térfogata csökken, igy p. 100 m.-nyi jégpálca 1 R°-nyi lehüléskor 6,427 mm.-rel rövidül. J.-lemezekben a napsugarak behatása alatt szép hatleveles folyékony virágok alakulnak, melyek közepén kis légüres tér van, ennek oka, hogy a viz kisebb tért foglal el, mint a J. Az ablaktáblákon képződő J.-virágok gyorsan képződő kirstályok eredményei, melyek sima lapon lefelé is törekszenek. A tiszta J. szintelen, de nagy tömegekben kékes vagy zöldes, átlátszó és gyengén kettős törésü. A világító hősugarakat átbocsátja s igy a J.-ből készült domboru lencsékkel gyujtó hatást lehet eszközölni. Sötét hősugarakat a J. elnyel, a benne levő sötét test a napsugaraktól megmelegszik és a környező jeget olvasztja. A kő ilymódon a J.-ben alásülyed és ha az olvadási viz lefolyhatik, a kő körül üreg képződik. A meleget a J. rosszul vezeti, az elektromosságot pedig száraz állapotban éppen nem; dörzsölés által azonban elektromossá válik. Érdekes tünemény a J. összefagyása (regelatio). Ha t. i. két 0°-u J.-darab olvadó felületével érintkezik, összefagynak s ez különösen gyorsan történik nagy nyomás mellett. Ez által még laza hó és J.-törmelék is szilárd J.-tömeggé sajtolható, mely egészen egynemü, átlátszó anyagnak tünik fel. Az ilyen J. nem merev és törékeny, hanem formálható, nyulós. Ez történik a glecserek J.-tömegeivel is. Az összefagyás oka itt az, hogy a nyomás által az olvadási pont mélyebbre száll s igy a felületen levő viz ismét megfagy. Az összefagyott J.-darabok rendkivül erősen függnek össze. A J., mely sótartalmu vizből képződik, sóban sokkal szegényebb, tengeri viz is igen tiszta jeget ad. A tengeri viz azonban 0°-nál még nem fagy meg, sőt könnyen hüthető a fagypont alá. Ha a tengeri viz felületén lehül, a hideg viz alásülyed és melegebbnek ad helyet; tartós hidegnél könnyen képződik J.-burok, ha a viz mozgásban van, v. ha máshonnan J.-darabok kerülnek a felületre, v. ha havazik. Másként a viz nagyon lehülhet, anélkül, hogy megfagyna, s ilyenkor kocsonyás J.-tömeg van a vizben, mely viztől áthatott hóra emlékeztet.

A partok közelében a viz felületén sima J.-kéreg képződik. Sajátságos J.-képződés eredménye a folyók fenekén található fenék-J. (l. o.). Ami a J. alkalmazását illeti, ez igen sokféle. Használják a sör- és szeszfőzésnél, paraffin-gyártásnál, a tejgazdaságnál, mindenféle tárgyak (italok, ételek stb.) lehütésénél, hús szállításánál, hütőkeverékekhez stb. A sebészek mint vérzést csillapító szert használják a jeget, azonkivül sok betegségnél alkalmazzák külsőleg (J.-borogatás) vagy belsőleg (J.-labdacsok). A jeget folyók vagy tavak felületén gyüjtik, de mesterségesen is állítják elő. A J. megőrzésére oly helyiségek szükségesek, melyeket rossz melegvezetők zárnak el a környezettől és melyek az olvadási viznek lefolyást engednek. Előbb csak vermekbe és pincékbe zárták, most gyakran használják az u. n. J.-házakat, melyeket északi fekvés és ültetvények árnyéka által védnek meg a nap melege ellen. A fal deszkákból való és kettős, a köz rossz melegvezetőkkel van megtöltve, az olvadási viz elvezetésére nagy gond fordíttatik. Mennél nagyobb a J.-ház, annál jobban tartható el benne a J. Háztartási célokra alkalmasak a J.-szekrények, melyek kettős falu tartók, belül cinkkel bélelve, mig a két fal közötti ür rossz melegvezetőkkel van kitöltve (szőr, pamut, gyapju, polyva stb.), a J. számára külön rekesz van. V. ö. Schlesinger, Der Eiskellerbau in Massiv- u. Holzkonstruktion; Menzel, Der Bau des Eiskellers; Röthling, Die Eiskeller. A jég geologiai szerepéről l. Glecser.

Forrás: Pallas Nagylexikon