Jégeső
meteorológia
Jéggömbök vagy szabálytalan jégrögök formájában, mindig konvektív felhőből - legtöbbször Cb-ből (lásd zivatarfelhő) - hulló csapadék. Megállapodás szerint akkor beszélünk jégesőről, ha a jégdarabok átmérője eléri vagy meghaladja az 5 mm-t. Ennél kisebb méret esetén jégdaráról van szó. Nagyon heves zivatarokból szélsőséges környezeti feltételek esetén a jégdarabok átmérője elérheti akár a 4-8 cm-t is. A jégszemek a felhőben lebegve alakulnak ki, és a kifagyó vízgőz hatására addig nőnek, amíg a feláramlás elbírja a jégszemeket. Jégeső jellemzően késő tavasszal és nyáron alakul ki a leggyakrabban, mert tavasszal a fagyhatár még alacsonyan van, a légköri labilitási feltételek az erősödő besugárzásnak köszönhetően pedig már lehetővé teszik a magasabbra törő feláramlásokat. Nyáron ugyan jóval magasabbra kerül a fagyhatár, de ezzel együtt a légkör labilitási feltételei is javulnak. Az ősz és a tél első fele kedvez legkevésbé a zivataroknak, hisz ekkor a magasban még relatív meleg van, így általában csak ritkán tud kellően nagy függőleges hőmérsékleti gradiens (hőmérséklet csökkenés a magassággal) kialakulni a felszín és az 5-6 kilométeres légrétegek között.
Forrás: www.metnet.hu
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|