Jégkorszak

a diluviumnak (l. o.) legrégibb időszaka, amikor É.-Európa legnagyobb részét jégárak tömegei borították és oly hegységeket is örökös hó és jég fedte, amelyeken ma glecserek nincsenek. Sok jel mutat arra, hogy ez időben hazánkban is a Kárpátokat és pedig ugy az É-i, mint a D-i Kárpátokat glecserek borították. Az Alpok jégárjai D-felé egészen a Po völgyéig, É-felé a Duna völgyéig terjedtek. Skandinávia jégárjai Németország alföldjéig nyultak le, a brit szigetek hegységeit glecserek fedték, melyek messze lenyultak Anglia alföldjeire és folytatódtak az ir szigeten át a Hebridák, meg az Orkney szigetekig. Európának éghajlata tetemesen hidegebb volt mint ma. A J. létezéséről és a jégárak terjedelméről tanuskodó jelenségek a morénák (l. Glecser) és az u. n. vándorkövek. A morénák a hegyek lejtőin és a völgyekben találhatók, a vándorkövek a lapályokon. Utóbbiak nagy kőzettömegek, amelyek eredetileg nem ott voltak, ahol feltalálhatók, hanem glecserektől v. uszó-jéghegyektől vitettek oda. A jégárak és a tengerbe szakadt jéghegyek óriási sziklákat ragadtak magukkal, melyeket elolvadásuk helyén leraktak, illetőleg a tengerbe hullattak. Midőn a tengerfenék későbben szárazzá vált, a messze vidékről oda hurcolt, mintegy oda vándorolt sziklatömegek felbukkantak és örökös tanui maradnak a glecserek hajdani működésének és óriási kiterjedésének Európa területén. A germán lapályon gyakoriak az ilyen óriási vándorkövek (gránit-, gnájsz-tömegek, stb.), Skandináviából kerültek oda a J.-ban É.-Európán kivül főképen még E.-Amerikában van kimutatva a J. létezése. Nyilt kérdés mindez ideig az, vajjon több J. követte-e egymást, megszakítva persze J. közötti időszakoktól, avagy csak egyetlen egy J. volt-e, melyben a glecserek időnként visszavonultak és később megint terjedelmük megnövekedett. A legtöbb geologus több J. létezését veszi fel és ujabban Geikie Jakab angol geologus alább idézett munkájának legutóbbi kiadásában (1894) a J.-ot a következő időszakokra osztja: 1. J. előtti (preglacial) időszak, amidőn a glecserek nagymértékü képződése megindult, az állat- és növényélet délibb vidékekre vonul vissza. 2. Első J. Roppant hómezők és glecserek borítják a balti medencét, hogy meddig, annak határa ismeretlen. Svédország déli része csupa jég, ugyszintén a brit szigetek. Az egész Alpok vidéke egy hó- és jégmező. Közép-Franciaországban az Auvergne és a Kantal kúpjai jéggel borítvák. 3. Első J. közötti idő. Az Északi-tengerből az arktikus fauna eltünt, D-i része szárazzá alakult, melyen át a Rajna folyt. Mérsékelt éghajlatu flóra ütött tannyát; nilusi ló, elefánt, szarvas és más emlős állat kereste É-on otthonát. 4. Második J. Egész Európa É-i része jég alatt le egész Szászországig. Az Alpok glecserei ekkor érik el legnagyobb kiterjedésüket. É-i növények telepedtek meg egész Közép-Európában is, sarkvidéki állatok lekerültek még a Földközi-tenger partvidékére is. 5. Második J. közötti idő; roppant hosszu tartamu volt. Anglia ekkor még a szárazfölddel függött össze. É.-Németországban és É.-Olaszországban jóval enyhébb éghajlat volt, mint a mai; melegebb éghajlati flórával együtt megint ott termett a nilusi ló és az elefánt. 6. Harmadik J. A brit szigetek legnagyobb része, ugyszintén a szárazföld nagy része jég alatt; a glecserek a szárazföldön azonban nem érték el az előbbi J. kiterjedését. 7. Harmadik J. közötti idő. Az óriás szarvas, a mammut, a gyapjas orrszarvu, a bölény ütötte fel tanyáját a Balti-tenger vidékén. 8. Negyedik J. Az egész Balti-tenger vidéke megint jég alatt, a skandináv félsziget jégbe borult, Finnország, Dánia, É.-Németország egy jégtömeg. Később elolvadt a jégtömeg és Skandináviát óriási tó födte. Az Alpok glecserei nem oly hatalmasak és nagy terjedelmüek, mint az előbbi J.-ban. Közép-Európa számos hegységében jégárak jelennek meg. 9. Negyedik J. közötti idő. Skandináviából eltünt a nagy tó és a balti medence óriási tengerré alakult, mely később elborította egész Skandináviát. 10. Ötödik J. Skóciában, a glecserek óriási terjedelmüek; az Alpok glecserei ujból előnyomulnak. 11. Ötödik J. közötti idő. Skandinávia ujból szárazfölddé lesz, a brit glecserek erősen visszavonulnak. 12. Hatodik J. A legutolsó növekedése a glecsereknek, melytől fogva azután egyre visszavonulnak, mig végre beáll a mai állapot.

Eldöntetlen kérdés, vajjon a diluviumnál régebb korszakokban nem volt-e ugyancsak J. Némely geologus számos jelenségből nagyon valószinünek tartja, hogy különösen a diasz- v. permszisztémában volt J. A J.-ban képződött jégtömegeknek, illetőleg vándorlásuknak fontos szerep jutott a föld felületének alakításában, különösen a völgyek képződésében. A legtöbb mai erőziói völgy az akkori jég munkája, ugyszintén a tavak medrének kivájásában legfőbb részük volt. Egész nagy irodalma van annak a kérdésnek: mi okozta tulajdonképen a J.-ot. Az ujabb ide vágó elméletek közül felemlítjük a következőket: Kiindulva abból a kétségbevonhatatlan tényből, hogy a Golf-áramlatnak lényeges befolyása van Európa középhőmérsékletének emelkedésére, némelyek fölveszik, hogy a diluviumban az áramlat valamely ok következtében eredeti irányából letéríttetett, a kontinens hőmérséklete erősen alászállt és beállott a J. A mai Panama-szoros valószinüleg nyilt volt, a meleg tengeráram erre vette utját. Hogy Európa éghajlata a Golf-áram meg azután a meleg DNy-i szelek nélkül határozottan hidegebb volna, az bizonyos; Hopkins szerint földrészünk középhőmérséklete a Golf-áram nélkül legalább is 4-5°-kal sülyedne alább. Egy más elmélet szerint, melynek Syell a megalapítója, a diluviumban a szárazföld és a viz eloszlása a földön egész más volt, mint ma. Akkor az É-i félgömb volt vizben gazdagabb. Miként ma a D-i félgömbön már igen kis magasságokban, majdnem a tenger szintjében, vannak glecserek, holott az É-i félgömbön az örökös hó határa tekintélyes magasságokra szorítkozik, ugy a diluviumban az É-i félgömbön voltak olyan viszonyok, mint ma a D-i félgömbön, csakhogy fokozódottabb mértékben, ugy hogy a glecserek kiterjedése is nagyobb lehetett. A nap gyengébb mértékü hőkisugárzását hozták az erős lehüléssel kapcsolatba. Sokan vallják azt a nézetet, hogy az időszakos ingadozásokat a föld hőmérsékleti viszonyaiban a föld pályájának excentricitása a pályasik ferdeségével együtt okozta. Földünk ezen eltérő forgásából következik, hogy a nyár az É-i félgömbön 7 nappal tovább tart, mint a tél, ellenben a D-i félgömbön megfordítva áll a dolog. Ennek ellenében az É-i félgömb rövid nyarát a naptávolban tölti, a D-i félgömb rövid nyarát a napközelben. Ennek természetes következménye az, hogy a D-i félgömbön tél idején 7 nappal tovább tart földünk hőkisugárzása és az É-i félgömb e miatt kedvezőbb helyzetben van a D-i fölött. Ez a hőkisugárzás azonban a napéjegyenpontok előnyomulása és a pályasík ferdesége következtében 10 500 év eltelte után meg fog változni, azaz megfordított lesz. Ezzel kapcsolatban az u. n. szélcsöndek öve az egyenlítő közelében, azon félgömbön helyezkedik el, mely fölött a nap hosszabb ideig süt. Következménye mindennek oly 21 000 éves korszak, amelynek egyik felében az É-i félgömb melegebb a D-inél, mig a másik 10 500 év alatt megfordított viszony következik be. Jelenleg az első fázisban vagyunk és tudjuk, hogy a D-i sarkon rendkivül növekvőben van a jég. Számítások alapján a déli félgömb mostani J.-a a Kr. e. 4002. kezdődött és tartani fog 6498-ig, azután ismét az északi félgömbre fog áttérni és mai számításunk szerint a 11 748-ik évben éri el a tetőpontját. L. még Glecser.

Forrás: Pallas Nagylexikon