1. József (jekel- és margitfalui), statisztikus, szül.
Rimaszombatban 1849 okt. 9. iskoláit Lőcsén, Eperjesen és Nagyszombatban
végezte, majd a budapesti egyetemen jogtudor és ügyvéd lett. 1871. az orsz.
stat. hivatalnál nyert alkalmazást, hol fokonknt előlépve, Keleti Károly halála
után 1892. minisztertanácsos s a hivatal igazgatója lett. 1891-ben a nagy
népszámlálás feldolgozását már önállóan vezette. A m. tud. akadémia 1888.
levelező, 1893. pedig rendes taggá választotta. Önálló művei: A községek
háztartása és pótadójuk (1881); A Szent István korona országainak népessége
(1882); Magyarország házi ipara (1884); Magyarország malomipara (1885);
Magyarország iparstatisztikája (1885); Fogházaink állapota (1872-86). Ezenkivül
számos kisebb-nagyobb közgazdasági és satisztikai tanulmánya jelent meg részint
az akadémiai Értekezések sorában, részint a tekintélyesebb hazai és külföldi
folyóiratokban. Szerkeszti 1889 óta a Nemzetgazdasági szemlét, mely 1893 óta
Közgazdasági és közigazgatási szemle s 1895 óta Közgazdasági szemle cim alatt
jelenik meg, továbbá Vargha Gyula dr.-ral szerkeszti a Közgazdasági és stat.
évkönyvet; 1886. pedig Láng Lajossal a Magyarország statisztikája c. nagy művet
irta meg.
2. J. Lajos (jekel- és margitfalui), a magyar királyi
fővárosi államrendőrség és az országos csendőrség szervzeője, szül. régi magyar
nemesi családból 1828 márc. 5. Szülői néha Jekelfalussy László és mérki Piller
Ágnes. Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányainak elvégzése után a papi pályára
lépett, 4 évet a teologiai tanfolyamon töltött, majd harmadfél évig Rómában
volt a Collegium Germanico-Hungaricum-ban. Mint végzett teologus az egri érseki
udvarban kapott alkalmazást, s ott maradt 1849 januárig, amikor a szabadságharc
váratlan fordulatot adott a pályájának. Az említett időben ugyanis honvéd lett,
mint ilyen több ütközetben részt vett, sebet is kapott; utoljára mint
zászlóaljparancsnok Komáromban szolgált Klapka seregénél. Mint komáromi
kapituláns szabadon visszatérhetett tanulmányihoz, melyek most már a
jogtudományhoz vezették. A jogot Egerben elvégezvén, főszolgabiró lett (1852),
de a Noszlopi-féle összeesküvés gyanuja miatt elfogták és a Neugebäude-ba
zárták. Kiszabadulván, 1855. ügyvédi vizsgát tett, majd 1860. Borsod vmegye
főszolgabirája, később Miskolcon polgármesterré lett, mint ilyen 1861.
vonakodott a város kulcsát a királyi biztosnak átadni, amiért letartóztatták és
Kassára hurcolták. 1865. országos képviselő lett, 1867. titkár a vallás- és
közoktatásügyi minisztériumban, mint ilyen 1870. a belügyminisztériumban
helyeztetett által, ahol mint miniszteri tanácsos működvén, tevékenységének
főeredménye egyfelül a fővárosi magyar királyi államrendőrség, másfelül az
országos magyar királyi csendőrség szervezése. Számos kitüntetései közül
kiemeljük, hogy a Szt. István-rend, Lipót-rend, vaskorona-rend, és Szt.
Gergely-rend középkeresztes vitéze, ezenfelül pedig szolgálaton kivüli
honvédhuszár alezredes.
Forrás: Pallas Nagylexikon