Jelenik

Elek (csetneki), régész és ethnologus, szül. Karádon (Somogy vármegye) 1856 jun. 2. szügh. Budapesten 1889 jan. 27. Veszprémben és Székesfehárvárt iskolázott. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, hol előbb az orvosi fakultásra iratkozott be, emellett azonban Rómer Flóris régészeti előadásait is hallgatta s csakhamar azután egészen szakítva az orvostannal, a régészet és történelem tanulmányozására adta magát. 1875. a m. nemzeti muzeum régiségosztályához került, előbb dijnoknak, azután őrsegédnek, hol 1879 febr. működött. 1880. az államvasutakhoz ment át s itt a dijszabási osztályban referens s a vasuti tisztképzőben a földrajzi tanára volt. Tanulmányaival nagyon korán magára vonta a figyelmet. A bronzkorról irt nagyob művével 1877. pályadijat nyert az egyetemen. Ehhez járulnak az Arch. Értesítőben megjelent tanulmányai (Tószegi ásatások 1876. A tószegi őstelep 1877. A magyarhoni őstelepekről 1877. stb.). Később a magyar etnologia körébe tartozó kérdésekkel foglalkozott; ide vonatkozó tanulmányai: O és uj magyar világ (Philol. Közlöny 1880); Ukkon pohár (u. o.); Az izmaeliták (u. o. 1881); Anonymus az erdélyi oláhokról (u. o.); A székely kérdésről (u. o. és németül az Ungar. Revue 1881. évfolyam); Hunok, avarok és kunok (Budapesti Szemle 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon