Jelkép
(szimbolum), egyszerü jelvénnyel vagy képpel való
megjelölése valamely eszmének, személynek, vagy akár eseménynek. A J. nem lehet
egészen önkényes, amennyiben megkivántatik, hogy a jelnek és a megjelölt
eszmének vagy személynek, habár esetleges, de legyen olyan közös vonásuk vagy
viszonylatuk, amelynél fogva egymással kapcsolatba hozhatók. Ha a J. a
föltételnek a legcsekélyebb mértékben is megfelel, azontul szabad terenyilik a
képzeletnek. Hogy az ember eszejárásával mennyire megegyezik a J., azt
bizonyítja annak általános elterjedése és kifejlettsége minden korban ugy a
kevéssé művelt, mint a nagy műveltségü népeknél. A J. sohasem mulja idejét;
vannak olyanok, melyek kevéssé életképesek; ha az utóbbiak érthetetlenekké
válnak, helyöket ujak foglalják el. A J. egyik faja a történeti J.-es
ábrázolás, amely különböző időben és helyen élt személyeket foglal egybe,
azokat valamely cselekvés közben tünteti föl és igy jelez valamely eszmét.
Ilyen p. Rafael két hires falképe: Az athéni iskola, mely a görög bölcsészetnek
és a Disputa, mely az oltári szentségnek történeti J.-es ábrázolása. L. még
Allegoria és Emblema.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|