Jelky

András, kalandor magyar utazó, szül. Baján 1730 jul. 30., megh. Budán 1783 dec. 6.; mint szabólegény vándorolt ki Németországba. 1754. Erlangenben porosz verbunkosok felfogták, azoktól megszökött, de kevéssel azután Rotterdamban mint csavargót egy Kelet-Indiába menő hajóra vitték. Később Algeriába került, hol rabszolgaként eladták, de innen is megszökött s egy portugál kereskedő hajójával Kantonba utazott, hogy az amerikai Egyesült-Államok katonája lett, majd 1758. Bataviában mint szabó telepedett le és megnősült. Nyugtalan természete, némely csapások Cejlonba vitték, hol a vadak elfogták s ketrecbe zárva megsütni akarták. A biztos haláltól egy főnök leánya mentette meg, kivel a vadonba szökve, egy évnél tovább halakkal, gyümölcsökkel táplálkozott. Ezután véletlenül odavetődött hajóval visszatért Bataviába, hol csakhamar tiszt és egy árvaház igazgatójává lett, e mellett jelentékeny vagyonra tett szert. Tekintélye emelkedvén, 1770. a hollandi kormány tanácsosa lett s mint ilyen Japánba követül küldetett. Neje halála után meglepte a honvágy s 1770. visszatért Európába, hol előbb Bécsben, később Budán tartózkodott. Utazásainak leirása 1771. jelent meg először németül, magyarra Sándor István fordította. Legnépszerübb Hevesi Lajos regénye feldolgozása 1872.

Forrás: Pallas Nagylexikon