Jellachich

József, horvát bán, szül. Péterváradon 1801 okt. 16., megh. Zágrábban 1859 máj. 19-én. Miután katonai tanulmányait a bécsi Teréziánumban elvégezte, 1819. alhadnagy lett a 3. dragonyos-ezredben. 1841. már az I. báni ezredben ezredes volt. 1845. ezrede élén a bosnyákok ellen harcolt. 1848. a horvátok kivánságára Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja lett, egyszersmind a császár kinevezte altábornagynak és a horvát határőrvidék parancsnokának. J. sokban okozója volt a Magyarországgal való szakadásnak és a későbbi nyilt harcoknak a magyarok ellen. 1848. szept. 40 000 határőrvidéki katonával átment a Dráván és ezzel a háborut megnyitotta. A budai véres csata után háromnapi fegyverszünetet kötött és ez alatt seregével Bécs felé ment, hol azon hadsereggel egyesült, mely a főváros alávetésére volt kirendelve. J. Bécs elfoglalásában részt vett és Schwechátnál is a magyarok ellen harcolt. Az 1848-49. téli hadjárat alatt J. Windischgrätz fővezérsége alatt állott és a jobb szárny parancsnoka volt; mint ilyen elfoglalta Magyar-Óvárt és Győrt és megverte a magyarokat Mórnál. 1849. Buda eleste után táborszernagy és a déli hadsereg parancsnoka lett. Kezdetben sikeresen harcolt Bem ellen, azt a római sáncon és a Ferenc-csatornán át visszaszorította, Ujvidéket ostromolta és az egész Bácskát megszállotta, de 1849. jul. 14. Hegyesnél a magyar hadsereg által teljesen megveretett és kénytelen volt seregével a Duna mögé visszavonulni. A későbbi válságos harcokban nem vett részt, hanem visszatért Zágrábba mint bán és Horvátország katonai parancsnoka. 1853. a Montenegro ellen felállított seregnek parancsnoka volt és 1855. osztrák örökös gróf lett. A hatvanas években kivont karddal Magyarország felé mutató szobrot emeltek neki Zágrábban, de ma már a kijózanodott horvátok között kevés tisztelője van emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon