a nyelvtanban egy mondatrész neve. A J.-t azért nevezzük
igy, mert a tárgynak (a fogalomnak) valami jelét, ismertető jegyét mondja meg s
ilyen kérdésekre felel: milyen? minemü? v. minő? miféle? micsoda? mekkora?
melyik: A J.-ben kifejezett ismertető jegy a jelzett fogalmat mindig
közelebbről meghatározza, megszorítja. A jelző háromfélét fejezhet ki. Vagy a
jelzett tárgynak minőségét, tulajdonságát, s ilyenkor tulajdonságnév a jelző,
pl. kis ujj; vagy mennyiségét, számát s akkor számnév a jelző, p. öt ujj;
minthogy mind a két esetben melléknév a jelző, közös névvel melléknévi jelzőknek
nevezzük őket. Vagy végre azt fejezik ki, hogy micsoda személyhez vagy dologhoz
tartozik, kinek vagy minek a birtoka a jelzett tárgy, s az ilyen birtokviszonyt
kifejező jelző rendesen főnév, azért főnévi jelzőnek vagy birtokos jelzőnek
nevezik, p. Isten ujja, kéz ujja. Melléknévi jelzőül a mi nyelvünk sokszor
főnevet is alkalmaz (melléknévileg hasznélt főnév): arany pálca, maradék
kenyér, tenger nép, egy pipa dohány. Néha meg melléknév elé is teszünk jelzőt:
világos kék, milyen nagyszerü (s a melléknévtől képzett határozó elé: szép
csöndesen, nagy búsan). A költői nyelvben s emelkedett prózában sokszor
szerepel az ugynevezett ékesítő jelző (epitheton ornans): a rózsaujju Eos,
gyorslábu Achilleus, párducos Árpád. A melléknévi jelzőnek egy külön fajtája az
értelmező jelző (appositio), vagyis az utólagos jelző, p. Hol Mátyás, az
igazságos? (Kisf. K.); átrepültem a levegőt, a végtelent (Pet.); Monda Lajos, a
nagy király (Ar.). - A főnévi vagy birtokos jelző nyelvünkben részint rag
nélkül, részint-nek raggal áll s mind a két esetben megfelel az indogermán
nyelvek genitivuszának. De a birtokot kifejező (jelzett) szót mindig jellemzi
nyelvünkben a birtokos személyrag: az Isten háza v. az Isennek háza, a szüret
ideje v. a szüretnek ideje, stb. Ha a birtokos -nek raggal mondjuk, el is
válhatik a jelzett szótól (a birtoktól), ugy hogy más szók is kerülnek közéjük,
p. A kiürült háznak csak düledéke marad (Kisf. K.); A jókedv legszebb virága a
komor életnek (u. az). Ha cselekvést vagy cselekvőt jelent a birtokszó, p. a
kéz irása, egy anya szülöttei, a levél irása, a levél irója: akkor a birtokos a
cselekvésnek v. alanya, mint az első két példában (a kéz ir stb.), vagy pedig
tárgya, mint a másik kettőben (a levelet irják stb.). Az első esetben alanyi
birtokosnak nevezik (genitivus subjectivus), a másodikban tárgyi birtokosnak
(genitivus objectivus).
Forrás: Pallas Nagylexikon