Jelző

a nyelvtanban egy mondatrész neve. A J.-t azért nevezzük igy, mert a tárgynak (a fogalomnak) valami jelét, ismertető jegyét mondja meg s ilyen kérdésekre felel: milyen? minemü? v. minő? miféle? micsoda? mekkora? melyik: A J.-ben kifejezett ismertető jegy a jelzett fogalmat mindig közelebbről meghatározza, megszorítja. A jelző háromfélét fejezhet ki. Vagy a jelzett tárgynak minőségét, tulajdonságát, s ilyenkor tulajdonságnév a jelző, pl. kis ujj; vagy mennyiségét, számát s akkor számnév a jelző, p. öt ujj; minthogy mind a két esetben melléknév a jelző, közös névvel melléknévi jelzőknek nevezzük őket. Vagy végre azt fejezik ki, hogy micsoda személyhez vagy dologhoz tartozik, kinek vagy minek a birtoka a jelzett tárgy, s az ilyen birtokviszonyt kifejező jelző rendesen főnév, azért főnévi jelzőnek vagy birtokos jelzőnek nevezik, p. Isten ujja, kéz ujja. Melléknévi jelzőül a mi nyelvünk sokszor főnevet is alkalmaz (melléknévileg hasznélt főnév): arany pálca, maradék kenyér, tenger nép, egy pipa dohány. Néha meg melléknév elé is teszünk jelzőt: világos kék, milyen nagyszerü (s a melléknévtől képzett határozó elé: szép csöndesen, nagy búsan). A költői nyelvben s emelkedett prózában sokszor szerepel az ugynevezett ékesítő jelző (epitheton ornans): a rózsaujju Eos, gyorslábu Achilleus, párducos Árpád. A melléknévi jelzőnek egy külön fajtája az értelmező jelző (appositio), vagyis az utólagos jelző, p. Hol Mátyás, az igazságos? (Kisf. K.); átrepültem a levegőt, a végtelent (Pet.); Monda Lajos, a nagy király (Ar.). - A főnévi vagy birtokos jelző nyelvünkben részint rag nélkül, részint-nek raggal áll s mind a két esetben megfelel az indogermán nyelvek genitivuszának. De a birtokot kifejező (jelzett) szót mindig jellemzi nyelvünkben a birtokos személyrag: az Isten háza v. az Isennek háza, a szüret ideje v. a szüretnek ideje, stb. Ha a birtokos -nek raggal mondjuk, el is válhatik a jelzett szótól (a birtoktól), ugy hogy más szók is kerülnek közéjük, p. A kiürült háznak csak düledéke marad (Kisf. K.); A jókedv legszebb virága a komor életnek (u. az). Ha cselekvést vagy cselekvőt jelent a birtokszó, p. a kéz irása, egy anya szülöttei, a levél irása, a levél irója: akkor a birtokos a cselekvésnek v. alanya, mint az első két példában (a kéz ir stb.), vagy pedig tárgya, mint a másik kettőben (a levelet irják stb.). Az első esetben alanyi birtokosnak nevezik (genitivus subjectivus), a másodikban tárgyi birtokosnak (genitivus objectivus).

Forrás: Pallas Nagylexikon