Jerikói rózsa
v. szüz Mária rózsája (növ.,), most az
Anastatica L., apró, egynyári, keresztesvirágu fű, egyetlenegy faja (A.
hierochontica L.) Egyiptom, Sziria és Arábia homokos mezein nő. Gykran török
házalók árulják. Ez a növénynek összegomolyodott száraz szára és ága, de a
vizben v. a nedves levegőn szétterjed, ez az a csekély érdek, amiért mint
csodálatosat árulják. Máskülönben sem nem rózsa-alak, sem nem jerikói. Egy
tőből a földön mindenfelé szétterülő számos szárat bocsát, levele apró,
lapátalaku, az alsók épszélüek, a felsők fogasak. Fürjét apró pirosas virágok
alkotják, táskagyümölcse hasas, kétmagu. A nedvszivó jerikói rózsáról
mindenféle mende-mondát beszélnek, a szentföld zarándokai azt hiresztelik, hogy
karácsony éjjelén ujra kinyilik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban.
Ahol J. van, abba a házba a mennykő se csap. A középkor orvoslatában, az
álomfejtésben és kártyavetésben nevezetes szerep jutott neki. Vele jövendöltek
a sóvárgott családi gyarapodásra. Nálunk hihetőleg a törökökkel ide került
Euclidium Syriacum ilyen természetü. J.-nak nevezik nálunk a Lonicera
Caprifoliumot (l. Lonc) is. A középkor J.-ja azonban hamarább az Asteriscus l.
o.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|