Jerikói rózsa

v. szüz Mária rózsája (növ.,), most az Anastatica L., apró, egynyári, keresztesvirágu fű, egyetlenegy faja (A. hierochontica L.) Egyiptom, Sziria és Arábia homokos mezein nő. Gykran török házalók árulják. Ez a növénynek összegomolyodott száraz szára és ága, de a vizben v. a nedves levegőn szétterjed, ez az a csekély érdek, amiért mint csodálatosat árulják. Máskülönben sem nem rózsa-alak, sem nem jerikói. Egy tőből a földön mindenfelé szétterülő számos szárat bocsát, levele apró, lapátalaku, az alsók épszélüek, a felsők fogasak. Fürjét apró pirosas virágok alkotják, táskagyümölcse hasas, kétmagu. A nedvszivó jerikói rózsáról mindenféle mende-mondát beszélnek, a szentföld zarándokai azt hiresztelik, hogy karácsony éjjelén ujra kinyilik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban. Ahol J. van, abba a házba a mennykő se csap. A középkor orvoslatában, az álomfejtésben és kártyavetésben nevezetes szerep jutott neki. Vele jövendöltek a sóvárgott családi gyarapodásra. Nálunk hihetőleg a törökökkel ide került Euclidium Syriacum ilyen természetü. J.-nak nevezik nálunk a Lonicera Caprifoliumot (l. Lonc) is. A középkor J.-ja azonban hamarább az Asteriscus l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon