Jerney

János, tudós utazó (1800-1855), Dorozsmán született. Pozsonyban, Pesten tanult s 1820. ügyvéd lett. 1844-47 közt Romániában, az Azovi-tenger és a Don vidékén kutatott a magyarok őshazája körül, azután a moldvai csángó magyarokat látogatta meg, kik akkor még mintegy 70 000-en voltak. Utazásáról megjelent műve: Keleti utazás a magyarok ős eredeti helyeinek kinyomozása végett (Pest 1852, 2 kötet). Többi művei is főkép az ősmagyarokról szólanak. Nevezetesebbek: Világosítás Ázsiában a Kaukázus hegyén lakó avarok és kunságiak nyelvén magyartalansága iránt (Szeged 1829); A magyarhoni bessenyőkről (Pest 1839); A palócz nemzet és palócz krónika orosz és lengyel évkönyvek nyomán (u. o. 1854); Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából (u. o. 1854, 2 köt.); Közlemények a hunnscytha betükkel irott turócvármegyei régiségről (Tudománytár 1840. évf.). Az akadémia 1837. levelező, 1838. rendes tagjává választotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon