Jezíditák

(Jezídik), a mezopotámai szindsár hegységben élő vllásfelekezet, mely jelenleg körülbelül 2-300 000 tagból áll. Vallásukban, mely mindenféle, Mezopotámiában összekerült szokások és tanok keverékéből áll, mohammedán külsőségek mögött a vidék régi pogányságának maradékai lappanganak. A IX. századra teszik e felekezet keletkezését. Maguk a J. I. Jezíd omajjád khalifát mondják felekeztük alapítójának; legnagyobb szentjükül valami Sejkh "Adi-t tekintenek, kit majd csaknem istenítenek; sirjához évenkint ünnepélyes zarándoklást rendeznek. Vallásos szokásaikat féltékenyen titkolják az idegenek előtt; szentélyükbe (Lálesben, Moszultól É-felé) nem engednek más vallásut belépni. E templomban van felállítva vallásuk legszentebb jelvénye, az általuk Melek Távusz, azaz pávaangyalnak nevezett madáralak, melyben a sátánt tisztelik. Ezért ördögimádóknak is nevezik őket. Legelőször Mayeux könyvében (Les Bédouins ou Arabes du désert, Páris 1816, 3 köt.) találunk róluk tudósítást, alaposabban azonban csak Layard óta tudunk a J. vallásáról és szokásairól (Nineveh and its remains of Nineveh and Babylon, u. o. 1853). V. ö. ujabban Ménant, Les Yezidi"s (Páris 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon