a kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia igy
adja elő: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében
Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szüz
Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott,
Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyuttal messiási hivatalát
is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az
istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I.
1-14.). Nyolc nap mulva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus
nevet kapta, ami üdvözítőtt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek
hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe,
bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael
vigasztalását s a Szentlélektől igéretet vett, hogy nem foga meghalni, mielőtt
látna az igért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk.
II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy
trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két
éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos
gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József
Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek
Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az
atyjához hasonló kegyetlenségü Archelaostól való félelmükben nem Judeában,
hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerüen
názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt
megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a husvéti
ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a
tanítók és irástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve
Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével
(Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a
megigért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által
messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig
bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kisértését legyőzve, s angyalok szolgáltak
neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János
keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések
tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya,
aki elveszi a világ bünét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze
Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első
csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy,
hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak.
Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette
evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték.
Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy
mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások
irigységgel s gyülölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók
nem türhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s
képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette
őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király
fényével övezte volna magát, ami beszívott előitéleteikkel homlokegyenest
ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának
örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerü bemert;
fejüknek Pétert jelölve ki. A husvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be
Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás
ellenségeinek elárulja, elfogják, itélő szék elő állítják s ámbár Pilátus
ártatlannak mondja ki, halálra itélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve,
pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra,
mint megjövendölte, a sirból melynél fizetett római katonák álltak őrt,
föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő
tanuságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról
s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe
ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra
elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra
övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban,
melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi
sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József
Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius
25.
Forrás: Pallas Nagylexikon