Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Jézus Krisz... ----

Magyar Magyar Német Német
Jézus Krisz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Jézus Krisztus

a kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia igy adja elő: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szüz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyuttal messiási hivatalát is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap mulva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőtt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől igéretet vett, hogy nem foga meghalni, mielőtt látna az igért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségü Archelaostól való félelmükben nem Judeában, hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerüen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a husvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és irástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a megigért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kisértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bünét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások irigységgel s gyülölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem türhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előitéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerü bemert; fejüknek Pétert jelölve ki. A husvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás ellenségeinek elárulja, elfogják, itélő szék elő állítják s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra itélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sirból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanuságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius 25.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is