Joanovics

Pál, történeti és genrefestő, szül. Versecen 1859 jun. 16., magyarországi szerb családból. Atyja, ki bizonyos fokig maga is művész volt, a bécsi művészeti akadémiába küldte őt, hol éveken át nagy kedvvel és szorgalommal folytatta tanulmányait. Több apró képet festett, de első sikerét csak 1882. aratta, midőn egyik képét dijjal tüntették ki az akadémiában. Ekkor határozta el, hogy a történeti festészet művelésére adja magát. hogy a gondolat szerencsés volt, mutatja az, hogy a Szomoru viszontlátás-ért, első történeti genre-képeért, szintén dijat kapott s a festmény, mely időközben a budapesti nemzeti kaszinó birtokába került, megszerezte számára a magyar kormány támogatását. Nem lévén többé arra kényszerítve, hogy apró képeket olcsó árakon készítsen a tehetségét kiaknázó bécsi műárusoknak, 1884. megfestette Oktatás a vivásban c. nagyobb kompozicióját, mely Londonba került s J. számára állandó piacot teremtett a gazdag amateurök városában. Mindenki ugy tekintette őt, mint a montenegrói és albániai népélet festői tolmácsát, s Wallis, a legelső londoni műkereskedők egyike, adott állandó foglalkozást ecsetjének. Az ő ösztönzésére született: a Vén guzlicás, a Vérbosszu s más apróbb képek. Összeköttetései a külföldi műárusokkal 1885. arra indították, hogy Bécsnél élénkebb művészeti központba tegye át a lakását. Igy költözött át Münchenbe, hol legjelentékenyebb festményei: a Kém, a Fegyvertánc, a Nyári idill és az Őrszem készültek. J. mindezekben megragadó hűséggel, költői felfogással, a kompozició és rajz ritka szabatosságával ábrázolja a szláv faj nyers, de festőien érdekes életmódját.

Forrás: Pallas Nagylexikon