Jób

a szentirás egyik legnevezetesebb könyve. Tanköltemény, amely az Isten igazságos világuralmának kérdésével foglalkozik. Bevezetésében egy Jób nevü istenfélő férfiunak sorsa van leirva, akit a sátán áskálódása folytán nagy csapások sujtanak. Vagyona tökre megy, gyermekei elvesznek, ő maga pedig utálatos betegségbe esik. Ezután Jóbot három barátja meglátogatja, kiknek beszédei Jób feleleteivel a könyv legnagyobb részét foglalja el. Elifáz, Zsófár és Bildád, Jób barátai, azt akarják bizonyítani, hogy Jób sorsát megérdemelte, mig Jób elkeseredve zugolódik a gondviselés ellen és ártatlannak állítja magát. E beszédek után még egy Elihu nevü ifju inté Jóbot hosszas beszédben megadásra, végre Isten maga szólal meg s Jóbnak sorsát jobbra fordítja. - A könyv magyarázata annyi nehézségbe ütközik, hogy még tanulsága iránti is eltérők a nézetek. Némelyek Elihu beszédeiben (32-37) látják a kültő igazi nézetét, amely szerint az igaznak szenvedései oktató és tisztító hatással vannak reá. Mások az Elihu beszédeit későbbi toldalékoknak tekintik és az Ur beszédeiben keresik a tanulságot, amely abban áll, hogy az isten rendelései kifürkészhetetlenek. A könyv keletkezésének idejére nézve eltérők a vélemények. A hagyomány Mózesnek tulajdonítja. Bizonyos, hogy az izraelita hagyományban a könyv megiratása előtt is volt egy Jób nevü jámbor férfiuról szóló monda. Ujabb irók szerint a könyv a II. templom első századaiban keletkezett.

Forrás: Pallas Nagylexikon