Jobbágy

A jobbágy fogalma Magyarországon megjelenése után jelentős változáson ment keresztül: kezdetben a királyt szolgáló előkelőket jelentette, a középkor végén pedig földesurának termény- és pénzadóval, valamint szolgáltatásokkal tartozó, szabad állapotú telkes parasztot jelentett. A szó etimológiája a jó melléknév középfokjeles alakjából jött létre -gy kicsinyítő képzővel. Eredeti jelentése valamely néposztály legkiválóbbjaihoz tartozó személy lehetett. A rendi szemléletet, a "vérével adózó" magyar nemes értékítéletét tükrözi az az egykorú etimologizálás, miszerint a honfoglalás után a fegyveres harcot nem vállaló szabad rétegek közül azok lettek jobbággyá, akik - önként lemondva szabadságukról - inkább az adózást választották (eszerint jobbágy = jobb adj).